Hogyan lettem „díszmagyar” Japánban? – Egy különleges fúzió titkai #45– MÁSODIK rész

#45. rész—MÁSODIK epizód

Vendég: Pór Andrea

[Yanagisawa Gyöngyi]

Mit ajánlasz azoknak a magyar turistáknak, vagy ide látogató magyaroknak, akik mondjuk szeretnének egy kimonót, egy komolyabb kimonót is akár, maguknak vásárolni, nem feltétlenül csak egy yukatát? Ugye most már Japánban is, hát kisezer helyen lehet, nemcsak Kyoto-ban nyilván, ilyenhez hozzájutni, de hogy milyen szemmel nézzék, mit nézzenek meg egy kimonón, feltétlenül, mielőtt megvennék?

[Pór Andrea]

Hát igazából nincs olyan, ami szigorú lenne. Ha a férfiként szeretne valaki kimonót venni, akkor nézze meg, hogy a hónaljánál nyitva van vagy sem. Ha nyitva van, akkor az egy női darab lesz.

Ha meg nincs nyitva, akkor ez egy férfi darab lesz. De igazából akár a férfiek is hordhatnak női kimonót, az a formája annyira nem más. Még van olyan női kimonó is, ami szürke, fekete, sötétkék, stb., úgyhogy nem mondaná meg az ember, hogy ez most női darab.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát csak a színvilág miatt nincs elhatárolva, hogy férfi vagy női.

[Pór Andrea]

Nincs, nincs. Hát régen, középkorban még a férfiak is volt, hogy furiszodét hordtak, ami most már csak a hajadonlányok piselete, meg mindenféle színes szagos darabokat. Mostanában már inkább ez a szürke, sötétkék, sötétszöld, ilyesmi árnyalatok, amik úgy jellemzően a férfi kimonó színei, de persze van fehér színű férfi kimonó, és csak nem lesz rajta olyan sok minta, vagy festés, vagy ilyesmi, hanem inkább a szövés módja más, és akkor az alapján van, hogy akkor ez most rangosabb darab, vagy sem.

Megállt a címer, hogy rajta van-e, vagy sem.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ugye ezt említettük a hakamát, hát magyarul nadrág szoknyának lehet mondani. Ez viszont ugye a férfiaknál megvan. Tehát a most jelen pillanatban is, jelenleg is, mondjuk egy ilyen hagyományos esküvőnél, ugye a férfi, a vőlegény az hakamát fog viselni.

Illetve, ami érdekes, hogy ugye nők is, mint ahogy te is említetted, hogy neked is van, te is viselsz, hogy a nők is viselnek jelen korunkban is, ballagásnál például, diplomaosztónál is, és hát ez a tájsókor romantikáját is idézi, így a hakama viselet. Meg hát ugye a hakama az a sportágaknál is, jellemző íjászat például. Na most így a jelen kor.

Én arra lennek kíváncsi, hogy te hogy látod azt, hogy a mai japán fiatalság, a mai japán fiatalok hogyan állnak hozzá a kimonóhoz. Viselik, szeretik, vagy nyomásra viselik csak, tehát mondjuk családi nyomásra bizonyos alkalmakkor, vagy azért ott van bennük, hogy ez a tudat, a hagyomány iránti határozottság, hogy akkor ők is akarják viselni. Ők is valahogy újítani akarnának, de nem tudják hogyan.

Tehát te ezt hogy látod?

[Pór Andrea]

Először a legutolsó kérdésedre válaszolnék, hogy a megújítás esetében ők nem is gondolnak arra, hogy meg lehet újítani, vagy meg szeretnék újítani. Ez az ötlet nem is merül fölbennük. Ezért is nagyon megdöbbennek, amikor látnak engem, és arra jönnek, hogy hát ez lehet így is?

Hát ez tök jó. Hát ezt én is szeretném így. És akkor volt már olyan, aki fiatal mondta, hogy lefényképezhetlek, mert akkor majd én is szeretnék kipróbálni ilyen módon holdani.

Ez érdekes. És vannak bizonyos ilyen élet státuszok, nagy lépések, előrahalladások, amikor ilyen szokásnálok a kimonot holdanak, például a 3-5-7 éves gyerekek, meg akkor a diplomaosztáskor, meg esküvő előtti fényképezkedése, vagy az esküvő magán, meg nyáron akkor yukatában nézzük a tűzjátékot, stb. Sőt, mostanában én úgy látom, hogy nagyon szeretnek a japánok is turista helyen kimonot kölcsönözni, és akkor kimonóban turistáskodnak.

Úgyhogy ez nemcsak a külföldiek számára egy dolog, hanem ők is úgy vannak valahogy, felvenni nem tudom, saját kimonom nincsen, meg annyira nem is akarok belemenni ebből a kimono dologból, de azért egy-éjben-egy-két napot szeretnék benne fényképezkedni és szépnek érezni magam.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Vannak az úgymond turistáknak is gyártott, fenntartott, kicsit olyan lebutított kimonók, mondjuk nyilván anyagában is sokat a egyszerűbb, és akkor ezeket nemcsak a... Mert hogy most a turistáknál is egy nagy felfutás a kimonó bizniszt, de akkor ezek szerint a japánok is ebbe beszállnak, tehát akkor ők is részesen jönnek, ők is felveszik ugyanazt, ez érdekes.

[Pór Andrea]

És persze a szabása ugyanaz az összes kimonónak a kölcsönözőkben, annyi, hogy a legtöbb kölcsönözőben egy polyester kimonóchoz kölcsönözni. De ezt japánok is hasznodják, meg nem gondoz, nekem is van egy-kettő darab, aki meg például nemcsak így turistáként beöltözni, hanem akkor a barátnőjének az esküvőjére megy el, mint vendég, akkor nem a polyestert fogja kölcsönözni, hanem akkor egy rendeset, de akkor is általában nem sajátba mennek, vagy esetleg az örököl darabokban, de azt se ők veszik fel, hanem akkor felöltöztetik őket bele.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Na most azzal az újítással, amit te csinálsz, tehát magyarán, hogy hímzel a kimonókra, egyfelől pontosan te mit csinálsz, tehát az, hogy hímzel, meg ugye, hogy levágod a kimonót, de hogy még ezen kívül technikailag pontosan ugye miről van szó, és mi a célod ezzel, hogy hogyan jött az ötlet, hogy jaj, hát akkor én most erre rá hímzek, és pont azt, amit hímzel rá, mert hogy most például lehetne mondjuk batikolni rá, most csak mondtam valamit. Itt azért többféle ötlet is előjön, és hogy milyen technikával dolgozol.

A hímzésen belül is, ugye a kalocsai, matyó, és amit említettél, a furta is, ezt te hol sajátítottad el, mármint korábban Magyarországon, vagy itt, Japánban, erről, hogyha néhány szót mondanál.

[Pór Andrea]

Kezdeném azzal, hogy miért is kimonóra, mert persze lehetne, mit te mondod, táskára, szotnyára, stb. Legelső egy-kettő darab, amit csináltam, az például, mint amilyen futóra, egy kendőre csináltam hímzést, amit hazaküldtem a húgomnak, hogy a hegedőjére, ilyen védő, kendőrétenként, és hogy miért neki küldtem. Ő volt az, aki megtanított engem, Messengeren videotelefonon, hogy hogy kell hímezni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Messengeren videotelefonon.

[Pór Andrea]

Igen, nem volt egy különböző dolog, de hát én Japánból, ő Magyarországról, és akkor a csomagba küldött nekem hímzőfonala, meg anyagot, meg mintát, és akkor meséltem, hogy így húzod, így nyomod, így húzod, és a többi. Oké, de várj, miért akartál te egyetemmel hímezni? És hogy miért is kezdtem el hímezni, az még visszacsatlakozik az elejére, hogy a vírus alatt voltam itt, ugyebár 2020-ban kezdtem a második egyetemet, a mastert, 22-ig, és az előtte két év alatt én végig igazából online végeztem az órákat.

Hát 21 óta utána be lehetett menni a kampuszra, dehogy akkor sem ott voltak az órák. És hazamenni akkor ugyebár nem volt szabad Magyarországra, mert akkor a vírus miatt nem engednek volna vissza Japánba, és nagyon hiányzott valami magyaros a közelemben, és ez a magyaros valamit kívánó ez az érzés volt az, hogy na akkor most főzőskézni azt nem tudok, mert nincs tejföl, meg túró, meg ilyesmi, néptáncolni, némzenélni azt nem tudok, hát akkor hímzés.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor hímzés. Tehát akkor ez nem egy ilyen, gyerekkorod óta benned élő... Nem, nem.

Én Japánba lettem díszmagyar. Hanem azt mondtad, hogy jó, most akkor te elindulsz a hímzéssel. Nehéz volt, most csak ezt tudom kérdezni, mert én szerintem azért nem lehet mindenkit rávenni, hogy hímezzen.

Most csak úgy nagyon szerényen fogalmaztam. Rendben van, hogy most húgod megtanítod, ez is egy dolog, tehát elsejátítottad, de hogy ezt úgy sejátítsd el, hogy az művészi legyen, és abból te egy ilyen bizniszt, vagy abból te egy ilyen influencerkedést tudjál csinálni, azt azért nyilván olyan szinten is kellett elsejátítani. De hát ezt hogyan tetted meg?

Csinálva jött meg a kedv? Vagy tényleg volt előtted egy cél, hogy te ezt szeretnéd csinálni, és akkor ezért emelted így tökére?

[Pór Andrea]

Nem volt semmilyen cél igazából, hanem maga a folyamat, ez a hímzés maga annyira jó értelemben nem passzol bele a mai, mindennapi életünkben, mert ez egy lassú folyamat, és kézzel kell, és kevés dolog történik, csak úgy egyénként ott a fonalak sorra van haladva, és akkor abból végül valami forma lesz. Viszont ez annyira jó lesik az embernek a napvégén. Én általában a munkanapvégén, meg amikor még diák voltam, akkor órák után csináltam, hogy akkor ilyen hát hogy is mondjak, magyarul szerintem nincs rá szó, de hogy ilyen Egy ilyen meditatív állapotba kerültél a hímzés által.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Megint csak korábbi Zazen adásra tudok kapcsolni, kedves hallgatóknak is ajánlva, mert hasonlóakat mondtunk ott is, hogy ugye jelenre koncentrálsz. Tehát pont arra, amit csinálsz, és nem pedig másra. Tehát ott tartotunk, hogy akkor a húgod megtanította a hímzést.

De most miért pont ezeket választotta ő ezek szerint, és nem te? Miért ezekre esett a választás? Ugye a kalocsait azt megértem, mert azt még én is ismerem.

A matyót is. Na de a furtait, hát arról én szerintem a hallgatók többségesen hallott, vagy hallhatott. Tehát hogyan jöttek ezek?

[Pór Andrea]

Mind a három fajtának igazából ugyanolyan módon kell a hímzést csinálni, úgyhogy technikában nem tére, még a fonalat is ugyanolyat használ, csak más formákban, más mintákban. És hogy miért furtai? Úgy van, hogy a húgom ő sokkal többfajta tájegységnek a népféseletét meg ezzel együtt a hímzéshétét is ismeri, és akkor mutatott egy-két képet, hogy még abban úgy ilyen van, meg olyan van, meg amolyan van, mint a kalotaszeggyi, stb.

És akkor ez a furtai volt, ami úgy megfogott, hogy jé, ez ilyen kis egyszerűnek tűnik, mert hogy egyszínű fonalat használ, de mégis olyan szép aprólékosnak tűnik. És akkor persze a kalocsa is, meg a matyó is. Valamint a modern fajták, mert az ókalocsai például csak fehér volt, stb., de hogy ilyen színes. Ezzel ellentétben ez a furtai meg ilyen egyszerűbb, úgyhogy ez a pont jó arányban.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Most ugye beszélgetünk, tehát hangban beszélgetünk, és hát ugye ezt nem lehet vizualizálni, de általad küldött linkeket a podcast leírásba természetesen be fogjuk szúrni, és akkor mindenki azért nézze rá, kedves hallgatók közül, most itt miről is van konkrétan szó. De egyébként a furtai hímzésnél, ugye egyáltalán, hogy hol van ez a furta? Én megnéztem azért a térképen, hát Debrecen-től délre helyezkedik el Észak-alföldön, és hát ugye ez egy nagyon viszonylag új, mert ugye a 19.

században Erzsi néni fejlesztette ki, tehát konkrétan Erzsi néni terméke a furtai hímzés, és hogy ez eredetileg férfi viseleteket díszített, és hát utána az egyéb ilyen dekordarabokat, és hát aztán Erzsi néni szépen ezeket megtervezte, tehát ő dizájnolta a virágukat, itt is azért ilyen stilizált jelleggel, de kevés színt használ, egy ilyen monokrón valami jellemzi, meg hogy ezek az ilyen inda jelleg.

Gondolom én akkor, hogy ebből ki lehet, hogy is mondjam, ki lehet vágni elemeket, és ahogy ugye már beszéltük is a kimono részeinél, tehát szegélyeket, amik nem annyira feltűnő helyen vannak ugyan, de bizonyos felületeket biztosít, erre oda ugye tökéletes, ha jól értem.

[Pór Andrea]

Meg a kimonoknál ugyebár a form az nagyjából ugyanaz, és hogy attól függően, hogy hol van rajta a minta, az szabályozom meg, hogy akkor ez most egy hovongi, vagy kuratomeszude, vagy cikeszegei, ilyesmi. És én a kimonóra hímzést amúgy azért kezdtem el, mert pont 21-ben volt ugyebár a Tokiói Olimpia, és nekik volt egy olyan projektjük, hogy az összes olimpián részvevő ország gott jelképezően csináltatnak egy furiszoder kimonót, obival szedtem minden egyet, és ott persze Magyarország gott jelképezően is született egy kimonó, amin parlamentnek magyar zászló, ilyesmik voltak rá pingálva, plusz egy kis kalocsai hímzés mintája volt, rá feske, úgyhogy az nem hímzés volt, csak a hímzésnek a mintájának a rajza. És akkor innen jött a megvilágosodás, hogy hú, hát ez nagyon jól néz ki, nagyon szeretnék egy olyat, de persze ha eladom, a lelkem se lehet soha olyanom, mi lenne, ha valami hasonló, egy kicsit egy jóval egyszerű verzió, de hogy csinálnék magamnak már, hogy a hímzés az akkor már adott.

Ez is akkor onnantól meg már egyértelmű volt, hogy csak kimonóra és a hozzávaló ilyen olyan darabokhoz, gallér, kiskendő, nagykendő, stb. Ímezek.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Megint visszatérve oda, hogy ugye milyen dizájnt használsz, mert a kalocsainál és a matyónál, hát azért ugye valljuk be, hogy azért azok nagyon harsányak, nagyon erőteljesek, és most így, hogyha az ember elképzel egy kimonót, és akkor most erre mondjuk egy cifra kalocsai rózsát, vagy bármit, hogyan tudod megőrizni, hogy ez egy stílusos legyen, és ne menjen át gicsbe?

[Pór Andrea]

Igazából a mennyiséggel lehet. Kimonókból is van rengeteg olyan, hogy van egy alapmintája eleve az anyagnak, a kimonónak, és azon felül van még rá rajzolva, vagy hímezve, úgyhogy, meg még akkor az obiö azon is még lesz minta, meg még a galléron is van minta, úgyhogy minta a mintákkal, még a mintákkal keverve. Én a hímzést, amikor tervezem, hogy milyen minta legyen, és hova menjem, én mindenképpen figyelembe veszem, hogy általában a kimonón milyen helyen szoktak elhelyezkedni, kb.

mekkora méretű minták. Például a szív fölött elhelyezkedő anyagdarabon szokott lenni, meg akkor valamelyik új lapjának a egyik oldalán, meg a másik oldalán, stb. és mivel hímzés is kézzel csinálom, ezért borzalmasan nehezen is lehet egy gicses dolgot csinálni, mert akkor lenne gicses, hogyha tele lenne az egész hímzésed, gurván, az jobban is megállt, ha sokkal sok lenne.

Meg van néha, hogy olyan helyre rakok hímzést, ahova nem szokás mintát rakni a kimonón, legalábbis az utóbbi 200 évben nem szokás, de én mégis oda rakom. Ez hol van egyébként? Például a kimonónak az újnál, a csukló részénél, ahol a kimono újjának vége van, oda nem szokás rakni mintát, de én raktam oda hímzést, mert ott volt moirákta.

És akkor ezzel így második életet adtam a kimonónak, mert amúgy a moirákta kimonóval azt már nem lehet valami csinálni, azt nem szokták toldozni, foldoznák, abból általában már, mint a paplanhúzat rész, van, hogy átalakítják a kimonót, utána a dzsuban, alsó nemű rétegé, majd utána felmosoló lesz belőle, úgyhogy nem tudták ki soha régen.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát akkor most már neked ráállt a szemed erre, hogy mit, milyen mintát, hova lehetne, és ha te egy kimonót viselő szemét nézel, akkor mit olvasol le belőle? Akkor a te fejedben mi jelenik meg?

[Pór Andrea]

Mostanában az életkor, meg a társadalmi rang ezeket annyira nem. A kimonó inkább arra helyezik a fókusz, hogy az éjszakhoz passzolja mostanában, hogy akkor van egy-egy bizonyos esemény az éjszak során, akkor ahhoz írj el, mint te még most a új évkor a lóévében vagyunk, úgyhogy valami kis lóminta lesz az obé vagy a kimonón, vagy például, nem tudom, a nefelejtsvirág akkor XY hónapban, satöbb ilyesmibe passzol, úgyhogy inkább, hogy melyik hónapnak azonban ül is talán melyik időszakára, vagy milyen eseményre megy.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Vagy... Bocsánat, mert csak az van az ötött eszemben meg, hogy meg vannak ilyen általános szimbólumok is, ha jól tudom, például ugye a daru, vagy a teknős, ugye, mert, hogy mondjuk a teknős, hát a hosszú életnek a szimbóluma, vagy a fenyő, mert kimonókon ezek ugye megjelennek. Ha valaki egy kifejezetten egy olyan kimonót választ, ami mondjuk van egy darumadár, mondjuk, ami a hosszú házasságnak lenne a szimbóluma, akkor ő ezzel ezt ki akarja fejezni, vagy egyszerűen csak úgy esett, hogy neki tetszett az a motivum.

Mit gondolsz, hogy ezt most az emberek hogyan, mi alapján választják? Ha mondjuk egy olyan kimonót, kimonó kerül a kezedbe, ami mondjuk egy teknős béka van, akkor amellé például, nem tudom, a magyar motivumvilágban van-e olyan, hogy érdemes párosítani? Mondjuk egy daruhoz, egy teknőshöz, egy fenyőfához, milyen kalocsai, vagy furtai, vagy mi illik?

Vagy egyszerűen csak a dizájn alapján döntesz?

[Pór Andrea]

Kimonóknál van van néha, hogy azt gondolják, hogy nagyon szakrálisak rajta a minták, és akkor nem szabad keverni ezt meg azt. Igazából legtöbb esetben nem. Esküvői kimonón, igen, ott azért írlik, hogy valami darumanaras, vagy teknősbékás valamicsoda legyen, de igazából nincs kifejezetten olyan minta, hogy ezt ide nem illene.

Talán esetleg inkább a fajtáját, hogy mondjam én, egy komont nem mindig egy esküvőre fogja venni. De mintából már nagyobb a szabadság, főleg azért is, mert például már az 1920-as, 30-as években is megjelentek azok a kimonók, amiket én mostanában nagyon szeretek, hogy nyugati mint személy csikke, rózsika vára van a kimonóra, ráfestve, ráhímezve. Úgyhogy azért ott van szabadság nyugodtan, meg hú, mostanában én találtam egy olyan darumot is, hogy alsó nemű, dzsiban, de hogy ilyen erotikus rajz van rajta, úgyhogy szabad aggazni igazából mindenre.

Mondjuk az inkább férfi kimonóknál, meg dzsibanoknál fordul elő, de hogy igazából nem szigorulok. Annyi, hogy mintam én tavasszal nem illik havastály kimonót felvenni, mert hogy most nem az az évnak van.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egyébként japán virágok, a cseresznyefa virág mondjuk, ezeknek kimonón megjelenve, kimonón a motivum mint olyan, ezeknek van valami különleges jelentése? A cseresznyefa virág, juharfa virág, hogy őszre, bambusz, fenyő, ennek van valami még extra jelentése?

[Pór Andrea]

Nem, ezeknek általában nincs. Inkább például van olyan, hogy a cseresznyefa virágos kimonót azt az év egész évben szabad hordani. Nem szól semmi szabálya, hogy azt csak tavasszal illene.

Például őszi faleveleset azt nem illik tavasszal. Úgyhogy ennyire szeretik a cseresznyefa virágot, hogy azt egész évben szabad a gazda. Hát igazából én néha a gékoknál láttam olyat, hogy például egy vers volt rá pingálva a kimonójukra, és akkor az a vers az egy bizonyos évszakhoz megint passzolható, de az is inkább az, hogy megint az évszakhoz öltözni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Na most, amikor te elkezdesz dolgozni, akkor egyben tervezed meg, hogy mit fogsz készíteni abból a kimonóból, tehát, hogy hova, milyen mintán, vagy pedig közben valahol elindulsz és akkor az úgy alakul.

[Pór Andrea]

Mindig először azt a lépést csinálom, hogy kigondolom, hogy a kimonó melyik részeire szeretném, meg hogy mekkora méretben, és általában, hogy olyan nagyjából szilueltkét körberajzolom annak a területnek, hogy kb. így ilyen szögben, ide kinyúlva, valamit így ide, és akkor utána, hogy milyen mintam, milyen elrendezésben, hogy jöjjön oda, akkor azt úgy arra szilueltre alapozva csinálom. És persze általában abban a szilueltben, ahova én akarom azt rakni, olyan formában, úgy ahogy van, ott nincs minta, nem létezik még olyan minta, úgyhogy összemontázsolom minden oldalon mondan, hogy pont jó legyen.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Montázsolásnál, hogy mit mivel teszel össze, ez a magyar hímzésvilágban is egy meghatározott szabálykövetés alapján történik, vagy pedig ez abszolút a te dizájn ötleted?

[Pór Andrea]

A magyar hímzés kalottai meg magyar flúrtai esetében én nem tudok olyanról, hogy ezt a virágot nem szabad ezzel a virággal vagy ággal összerakni, úgyhogy azokra szerencsére nem kell figyelnem. Olyan van, hogy bizonyos formájú virágok, levelek csak bizonyos színek lehetnek, azokat meg betartom. Meg olyan szokott még lenni, hogy mit tudom én egy 50 évvel ezelőtt készült darab és egy 70 évvel ezelőtt készült darabot rakok össze, ahol a levelek picit máshogy ábrázolják.

Akkor ott el kell döntenem, hogy melyik fajtára egységesítem, mert a leveleket általában mindig ugyanára a fajtára egységesítem.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Mondjuk el azért még egyszer, darabonként azért ugye esetről a szó, de hogy így egyben a hallgatóknak is, hogy a motivumok azok hova kerülnek. Tehát ugye mindenki elképzel most maga előtt egy kimonót, milyen szegélyekre kimonónak a teljes aljára, a hátára például, a vállára. Tehát, hogy mik ezek a hímezhető részek?

[Pór Andrea]

Igazából ahol a tű átfér az anyagon, az bárhol. Ha saját használatra, akkor én általában, mivel csak a felső részét használom a kimonónak általában, én úgy szoktam elhelyezni mint tehát, hogy a bal vállamnál, mert a bal réteg az, ami kereszteződik felül a jobb alsó rétegen, úgyhogy ott több minden látszódik, több szabad felület van. Meg én szoktam még a hátam közepére, kicsit a laposzkák fölött elhelyezni egy kis hímzést.

Régen ott volt a családi cimer mintája, de mostanában ezt nem szokták ráragni a kimonóra, de úgy kíván szerintem az anyag oda valami mintát. Meg persze a kimonónak az újja az is egy szabad vászon. Van, hogy a sarkába egyet, van, hogy a közepébe egyet, van, hogy a új részeihez egyet.

Meg amit én még nagyon gyakran szoktam készíteni, az nem is a magára a kimonóra hímzés, hanem a kimonó alatt a dzsiban azt muszáj ugye hordani. És az úgy van kitalálva, hogy a gallér rész az 1-2-3 centi vastagság van, így még egy rétegként kilácszódik a kimonó alól anyagnál. És mostanában általában csak fehér, egyszerű anyagot szoktak oda varni, rakni arra a dzsibanra az emberek.

De például tájsókorban, médikorban divat volt, hogy jó szélesen kimutatták, kirakták, tele hímzéssel, vagy esetleg nyűzenfestéssel, rajzolással, és arra alapozva, azt egy picit itt behozva az én technikámmal keverve, oda szoktam még hímezni. És akkor például fehér alapanyagra, fekete alapanyagra, sötét-vörös alapanyagra, lila alapanyagra, ilyen más színekkel könnyen összeegyeztethető alapokra csinálom ezt a háromfajta tájségnek a hímzését. És akkor így keverem a japánost a magyarra, de úgy, hogy a formákat, meg a szabályokat nem is szegem meg, de picit úgy hozzáadok, elveszek.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Említetted, hogy a technikád dal, ez valamilyen egyedi technika, vagy, mert nem tudom, hallottam már ilyet, most csak ez így beugrott, hogy laposöltés például, fogalmam nincs, hogy ez micsoda, de hogy van valami sajátos technikád, vagy ezt is a hugod megtanította már, hogy milyen technikák vannak.

[Pór Andrea]

Ez is olyan, hogy a hugom tanította meg. Olyan van esetleg, hogy hivatalosan így kellene, de én inkább úgy csinálom egy picit más, hogy meg akkor hivatalosan így kellene csinálni például a kör alakú részeket, de hogyha így csinálom, akkor nem lesz rendesen szép kör belőle, úgyhogy én inkább nem a szélén, hanem a közepén kezdem szólni, ilyen apróbb izék vannak, de alapvetően nem is lehet máshogy csinálni, mert nem hiába, hogy csinálják, amióta hímzés van.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Elhallgatva a téged, nekem az jön le, teljesen laikusként, nekem az jön le, hogy te valahol nem igazából nem ragaszkodsz körömmel foggal a tradíciókhoz, a hagyományokhoz, és hogy csak azt és csak is azt kelljen megvalósítani, hanem inkább helyezed előtérbe azt, hogy ami van előtted, abból mit tudsz kihozni. De ugyanakkor a kimonónak a lényegét, a kimonónak a sajátját tisztelve megőrzöd azt, hogy a kimono a főszereplője tulajdonképpen ennek a történetnek, és a magyar hímzést azt egyfajta párbeszédként, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam, dialogusként helyezed bele a kimono történetébe. Nekem ez jött le idáig, amit elmondtál, és én most azt szeretném megkérdezni tőled, hogy azoknak a magyar ötletelőknek, akik hasonlóan valamilyen magyar-japán fúziót szeretnének kultúra bármilyen területén megvalósítani, mit ajánlasz nekik?

Hogyan álljanak hozzá? Mire vigyázzanak? Mik azok az alapkőbevésed szabályok, amiket be kell tartani, és nem szabad áthágni?

[Pór Andrea]

Komplex kérdés. Inkább először onnan kezdeném, hogy mi az, amit én személy szerint nem szerettek, hogyha újítanak a kimonoval. Például mostanában kicsit divatos kezd lenni, hogy megörökölték a japán fiatalok a nagymama vagy anyuka régi kimonoit, kidobni nem akarják, valamit kezdeni akarnak vele.

Úgyhogy elkezdik átalakítani, hogy kimono anyagból nyugati ruhát csinálnak. Szétbontják a varrat, és akkor szótnyal meggatja meg, ilyesmi lesz belőle. Azt én személy szerint nem szeretem.

Persze jobb, mint hogyha ki lenne dobva, de akkor is valamilyen szinten én szeretném, hogy a kimono formája megmaradjon. És például vannak olyan törökvédések, hogy a kimono egy darabból áll, de hogy lehetne, hogy például alsó rész, felső részre különösszedni, és akkor kimonóként hordani, csak nem kell annyit hajtogatni meg macerálni, hanem akkor az úgy két részre egy darab lesz, hogy lehet írni bőle. Azokat szeretem.

Ez a nagyon komplett átalakítás az kicsit nekem durva, az sok. Igazából a kimono, az is a történelem folyamán az persze változott, mint ahogy mondtad, úgyhogy nem akarom megállítani a változás hullámát, vagy ilyesmi. Ha valaki szeretne kimonót hordani, vagy ilyesmi, akkor azt ajánlom, hogy picit akár egy-két cikket mindenképpen érdemes elolvasni előtte, hogy keresztezzük magunkon a kimonót, mert mostanában azt mondják, hogy ha nem a bal réteg van felül előtted keresztezve, akkor a halottak hordták úgy a kimonót.

Persze régen vannak olyan emléletek, hogy nem úgy volt, aztán középpoltóra alakult ki, hogy a halottak hordták fordítva, de hogy mostanában az egy nagy ballépés, hogyha valaki fordítva veszi föl. Vagy láttam én már egyszer olyat itt Kiótóban, hogy valaki turista vett magának kimonót, és akkor fölrakta magára úgy, ahogy, de hogy ez a kimono, a női kimono úgy van kitalálva, hogy azt fel kell hajtani itt a alhas résznél.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Saját méretére úgy szabja az ember.

[Pór Andrea]

Igen, igen, igen. Úgyhogy eleve mindenkire nagy. Ha 190 cm vagy, akkor is nagy lesz rád a kimono általában.

Persze van, hogy nagyon régi darab, akkor pont olyan a bokádi fog érni, de hogy azt nem szabad a földön húzni kint az utcán, és ő meg húzta az utcán a sajám kimonót. Lakáson belül régen úgy hordták, de az csak lakáson belül volt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A kérdésem az arra is vonatkozott, hogyha valaki nem feltétlenül csak kimonóban gondolkodik, hanem bármilyen olyan kulturális dologban, nem tudom, mangarajzolástól kezdve bármi, ami a japán és a magyar vonást, elemeket összeköti, és ebből szeretne valami újat. Hogy ne fusson vakvágányra már az elején, ne kövessen el olyan bal lépést, amivel úgymond akkor megspórolhatja magának azt, hogy mondjuk a tanácsod által, hogy ezt elkövesse. Én erre is kérdeznék az előző kérdésem alapján.

[Pór Andrea]

Hát igazából a japánok nagyon megengedőek és szeretik, hogyha valaki külföldi vagy külföldön valamilyen módon ezt a japán kultúrát kedveli, és valamit akar valamit csinálni vele. Úgyhogy ha nem kevered össze az összes másik többi ázsiai országgal, mint amire a kínai hanfúval vagy a koreai hanbokkal a japán kimondott, akkor igazából szabadon bármit. Itt nincs náluk ez a cultural appropriation, vagy nem tudom is, de hogy akkor ú, most nem szabadna ilyesmi, hanem japánok is ugyanezt csinálták az ő történelmük során, hogy külföldről behoztak dolgokat.

Azt japánosították, úgyhogy szeretik, ha japános dolgokat meg külföldiesítik.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát, hogyha valakinek van tényleg egy eredeti ötlete, japán dolgot egy, nem tudom, magyarral egységesítene, akkor ezt megteheti nyugodtan. Hát nyilván itt az ízlés, a design, ezeknek ugye megvannak a szabályaik, ezeket követve, de már rögtön, hogy alapból ez mondjuk elítélésre, kidobásra legyen, történjen itt, vagy senki ne is figyeljen erre, itt Japánban nem feltétlenül erre a sorsra jut. Na most egy nagyobbat ugorva azért itt a kimonók után, még egy érdekes dolog, ami a te japáni létedet meghatározza, hobbinak is lehet talán ezt nevezni, ez az úgynevezett Nagauta shamisen.

Ez pedig egy hangszer. Ugye a shamisen-t azt többen ismerhetik a hallgatók közül is, mint szugarú shamisen, stb. Tehát itt többféle shamisen van.

Egyáltalán, hogy ugye mi ez a hangszer, és hogy hol lehet, bármint a Nagauta shamisen-ről, hol lehet hallani most a YouTube-on kívül, hol hallhatott mondjuk a magyar hallgató például Nagauta shamisen-t?

[Pór Andrea]

Hát élőben elég kevés helyen. Van néha, hogy ilyen hobbinénikék, bácsikák tartanak kis ingyenes koncerteket, itt ott amott, meg van, hogy néha cserediákok számára ilyen kulturális bemutatás előadások vannak, de általában a közember nem nagyon találkozik ezzel a Nagautával. Én is persze csak interneten találkoztam vele először, meg hát mostanában is.

Ha csak nem én játszok rajta, vagy a tanárom, akkor nem lehet hallani.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát ez egy ilyen nagyon sajátos hangszer ezek szerint. Maga a shamisen, mint olyan, ez egy háromhúros hangszer, és hogy a bácsi, az ütője, magát a pengetést, illetve ütik is a hangszert magát, tehát ilyen kétféle hangot lehet ezzel kiadni. De hogy ez is, mint minden, kínai eredetre nyúlik vissza, innen ered, maga ugye XVI.

század körül, és ugye edó, tehát amiről már beszéltünk, hogy a kimonó is az edó korszakban teljesítette ki önmagát. A shamisen is maga az edó korszakban, és a nagauta shamisen szokták ugye mondani, hogy ez a kabukinak a hegedűje is lenne, hogy a kabuki szíve lenne. Hát a kabuki, hogy ez most pontosan mi és hogy, ez megint egy külön adást is megérne.

A lényeg az, hogy ez egy hagyományos színház, most itt jelenleg érjük be ezzel, de a lényeg, hogy ugye itt finomabb mozgás, tehát ilyen líraibb, finomabb mozgásokat is meg lehet ezzel a nagauta shamisennel valósítani. Ez játsz a tulajdonképp a dallamot, és hát erre jön rá úgymond az ének a kabuki színházban. Viszont ami engem nagyon érdekel, hogy miért pont ez?

És miért nem mondjuk a hagyományos shamisen? Mert hogy, hát ugye mindenki a hagyományos shamisen-t ismeri, tehát én feltételezem azt, hogy ha azt kezdi el valaki művelni, akkor sokat a nagyobb népszerűségre is szertehetne. De hát hogy mi irányított téged pont a nagauta shamisen felé?

[Pór Andrea]

A jobban közismert, az a úgynevezett cugarú shamisen az Észak-Japánban született. Ez kicsit vadabb, ilyen rokkosabb hangulatú, emiatt is népszerűbb. Viszont amit én csinálok, ez a nagauta shamisen, ez meg az a zene, amirek a zenéjére táncolnak a gések, meg a gékok.

Kicsit ilyen visszafogottabb. És ez nem egy rokkos darab. A nagauta, amúgy azt jelenti, hogy hosszú ének, úgyhogy valaki énekel, és akkor annak a háttérjébe, hogy úgy belepasszoljon, megy hozzá ez az aláfestes zene.

És hát ez az ilyen szomorú, vidám érzés egyszerre jön elő ezekben a darabokban. Úgyhogy sokszor van, hogy a gékó macsoras esteken, ahol én dolmácsolok, megvezetek, ott szoktam kérdezni a vendégeket, hogy na, szerinted ez a darab, ez most vidám volt, vagy szomorú volt? Mindenki mást mond.

És pont ez az, ami volt eléggé érdekes ahhoz, hogy én úgy legyek, hogy hát mi ez? Most ez most boldog dal volt, szomorú dal volt? Mi ez a hangszín, mi ez a hangskála?

Erről még tudnom kell.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Értem, ez lenne az, ami úgymond az érzéseket jobban visszaadja, de hogy hogyan találkoztál te ezzel, és hogy hogyan szerettél ebbe bele?

[Pór Andrea]

Volt egy olyan fázis, ami gimi közepe környékén, hogy csak úgy simán rákerestem, hogy mindenféle országoknak a tradicionális hangszere, hát és pont ez volt az, ami úgy megfogott engem, hogy miért ez, ura, ez érdekes?

[Yanagisawa Gyöngyi]

Bocsáss meg, csak annyi, hogy ugye a Samisen-nél van másfajta is, tehát a Czugaros Samisen-en kívül is van másfajta, de hogy miért pont ez? Tehát láttám egy előadást, és akkor ugye ez a hangzat, nem tudom, kórusban adják előtt, vagy akár szólóban is lehet ezt játszani. Éppen az a dalam, amit hallottál, és az hatott rád úgy, hogy azt mondtad, hogy na hát akkor én ezt a hangszert fogom elkezdeni tanulni.

[Pór Andrea]

A hangszíne talán az, ami leginkább megfogott, hogy ez a határozott, de mégis lágy, van egy ilyen különös utóhangzás, a rezgése, mert hogy a húra, hogy a Samisen hangszer testéhez hozzáér, és akkor az ott rezonál, és ez az, ami megfogott engem. Persze van más japán hangszer is, ami nagyon tetszik, meg nagyon szeretem, a shakuhachi bambusz hóla, vagy a koto hangszer, de próbálkoztam én másik kettővel is, de shakuhachinál ott nem nagyon jött ki hang. A koto meg az egy sok helyet igénylő darab, úgyhogy ha valamikor gazdag leszek, és saját nagy házam lesz, akkor szerintem elkezdem, de hogy a Samisen az, hogy pont jó méretű, nagyon tetszik a hang színe.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egyébként Magyarországon is te játszottál valamilyen hangszeren? Én fagottoztam. Ja igen, ezt említetted, igen.

Mennyit kell gyakorolni egy ilyen hangszeren? Te mennyire nehéz ezzel játszani?

[Pór Andrea]

Hát attól függ, mennyire akar az ember játszani rajta. Samisen esetében úgy van, hogy nem mint a shakuhachi, hogy nehéz belőle hangot kihozni, hanem a Samisen az megpüngetet, az van hangja. Viszont nincsenek bejelölve a fogások, mint a gitárnál, hanem úgy fülután kell, mint hogy a hegedűnél, csak mindközben nagyobb.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Aztán úgy hívják, hogy ez a bun nélküli, ugye? Igen, igen, igen. Gondolom, úgy, mint a hegedűnél is.

Meg kell hallani azt, hogy az a hang jön ki, amit te kiszeretnél.

[Pór Andrea]

Izon memória, gondolom, igen. Hát és hogyha valaki egy ilyen klasszikus darabot el szeretne játszani, mint amire a maikók, meg a gékok, meg a gések táncolnak, az szerintem havi kettő tanára való óra, meg még nem tudom, heti három nap gyakorlással, az egy év alatt össze lehet hozni. Viszont én nagyon hobbi alapon csinálom, úgyhogy havonta egyszer van órám, és havonta, hát kellene többet, de hogy havonta egyszer-kétszer, ha gyakorlak, úgyhogy persze lassú folyamat ez nekem.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Akkor ezt gyakorlod, akkor ugye nem tudsz hímezni, mert ugye akkor a kezed foglalt. Ez is azért alapból egy nagyon nagy dolog, és akkor te elmész a tanárhoz, akkor ott nem tudom, több diák is van, vagy ez egy magánóra, és akkor nem tudom, egy óra, vagy másfél óra, két óra, egy alkalommal mennyi időt szánszerre?

[Pór Andrea]

Ez egy magánóra, de úgy van, hogyha nagyon komolyan veszed ezt a hangszertanolást, a tánctanolást, meg ilyesmire, és ugyanez igaz, hogy akkor mindenféle irányzatok, meg stílusok, meg ilyesmik vannak, a komoly tanároknak, de az én tanárom, ez egy olyan tanár, hogy ő amúgy séf volt, csak nyugdíjba ment, és mellesleg neki van egy ilyen tanáriók levele is, hogy taníthat is, úgyhogy így abszolút egy hobbiból, nincsenek ilyen szívúra szabályok meg, hogy akkor nálunk ezt csak így szabad csinálni, hanem mindig a Ghibli filmek zenejét is szoktunk játszani, mert hogy miért ne?

[Yanagisawa Gyöngyi]

Aha, kottából játszotok? Mert ugye ezt is érdemes tudni, hogy ezeknél a hagyományos hangszereknél nyugati értelemben vett kotta nincs, hanem ugye itt leírás van csak, hogy az új mozgást jelzi csak, ugye?

[Pór Andrea]

És a Samisen, hát csak kottának tudom hívni, de hogy nem az a nyugati kotta, hanem a Samisen kottából is van kettő fajta, és én a régiesebb módot szoktam használni, ahol hát a ritmust is ki lehet olvasni, mert úgy van, hogy egy kockán belül van négy elosztás, és akkor, hogy mekkora mérettel van a szám beléírva, az jelzi, hogy most akkor tititá, szület és a többi, és akkor három húr van, és a japánok háromféleképpen tudják leírni a számokat. Arab számokkal, meg akkor a standard japán számokkal, meg van egy régi és komplikált standard japán számleírásmód, meg van a régi kandzsis.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Az milyen, a régi kandzsis?

[Pór Andrea]

Hú, például, hogy az egy a standard kandzsival, akkor ez egy vonás, de a régi-es japán kandzsiban van egy olyan írásjegy az egyre, amiből van vagy nyolc vonalka benne. De ez kifejezetten a kotta írás miatt van, vagy ez létező? Ez létező, ezt régen a bankokban szokták használni, még most is van néha, hogy használják.

Mert hogy azt nem lehetnek hamisítani, akkor még egy vonalat odaírok.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Na most ezt használják? Ezt használják, igen. A kotta írásnál.

[Pór Andrea]

Nagyszerű. Úgyhogy akkor három húr van, és akkor melyik húron hol fogod le.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És hogy nehogy meg hamisítjam.

[Pór Andrea]

Igen, nehogy könnyebbre írjam át.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Nagyon jó. Milyen dalokat játszotok? Ezt te választod?

[Pór Andrea]

Hát ezt inkább a tanár, és akkor az én szintemhez mértem, vagy ő mondja meg, hogy na, szerintem akkor most ezt csináljuk, és akkor ő választja két darabokat, és akkor évente van egyszer májciósanként, hogy a tanítványaink, és átlagéletkor 70-es, akkor nénikink, bácsikák megél, ott akkor csinálunk egy ilyen.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ja, tehát fiatalok ezt nem is tanulják?

[Pór Andrea]

Hát, kevés olyan fiatal van. Van egy-kettő ismerősem, akik tanulják, de hogy azt ők kicsit komolyabb szinten, szóval nem ilyen extra laz a hobbi szinten.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Akkor a hobbi szinten, és hogy külföldiként, és stb. az akkor csak te vagy, és akkor mondjuk melletted az idézelvetett osztálytársak, vagy évfolyamtársak, ők pedig inkább az idősebb korosztályok.

[Pór Andrea]

Tehát közülük van néhány olyan, aki mit tennén annó réges-régen a GB-ben, vagy egyetemen jártatlan szakkorra, és akkor most, hogy így nyugdíjasok, akkor most már van kedvük, meg idejük rá megint, és akkor is folytatják.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Milyen nehéz ebben neked, különlegesen nehézséget okoz? Hangszeren gyakorolni, az jó, tehát ez minden hangszeren gyakorolni, nyilván, na de hogy, jujj, hát ez aztán nagyon. Ez mi?

Mi volt, ami nehéz?

[Pór Andrea]

Hát, kettő ilyen van, az egyik csak félig vicc, hogy az időt csinálni, hogy tudja gyakorolni, legnehezebb. És technikai részéből igazából a legtöbb darabban, hogyha ismétled, ismétled, akkor menni fog, viszont ez a nagautált az olyan, hogy hivatalosan te nemcsak játszod, hanem énekelned is kell közben. És más tempóban énekelsz, mint amivel a hangot játszod a semmiszeren, na és azt összeegyeztetni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ja, hogy neked akkor énekelni is kell.

[Pór Andrea]

Mostanában a tanár mondja, hogy akkor most már kellene rendesen csinálni, mert hogy hivatalosan ez a kettő elég szedbe van.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Nagyszerű. Tehát akkor még énekelni is kell. Igen.

Ezt össze kell egyeztetni, hogy énekelsz, meg játszol. Igen, igen. És hogy ugye különböző ritmusban tedd ezt.

[Pór Andrea]

Meg akkor más hangon, és akkor, hát így, nagyjából hasonló melódia, csak így nem uniszóló, hanem akkor így elölutó.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Te kíséred saját magad, igen, ezt ugye el tudjuk képzelni. Ilyenkor van egy bemutató, és akkor mondjuk egy évben egyszer.

[Pór Andrea]

Ilyen kis koncert jellegű.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Vagy ezeken a vezetéseken is, a többi, ezeket te előadod?

[Pór Andrea]

Á, nem, nem. A fú az nem engednénk meg sokat, nagyon-nagyon. Nem engednénk meg?

Vagy pedig te nem vállalkoznál erre? Papír nélküli amatőr az annak nem szabad. Nincs helye ott, abban a világban.

Még a hangszeren játszó gékok, gépek is. Szóval nagyon nehéz oda bekerülni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De várj, és mi a célod neked? Talán így rossz ez a megfogalmazás, mert hát nyilván az embernek nem kell, hogy mindenre célja legyen, de hogy mik a terveid, vagy mi a jövőképed ezzel kapcsolatban, hogy a kimonót is beleértve, hova szeretnél eljutni? Mi az álmod?

Hogy egyszer majd te mit fogsz nyújtani a Nagauta Samisennel és a hívzett kimonókkal?

[Pór Andrea]

Nagauta Samisennel igazából semmi, az csak így szeretem élőben hallani a zenét, úgyhogy milyen jó lenne már, hogyha én tudnám eljátszani, úgyhogy amikor akarom, akkor élőben hallhatom. A kimonóval az a lenne tervem, de persze én álomszerű, hogy nehogy is, tehát a hájereskedés az nem a szívem csüskö, úgyhogy jó lenne, hogyha a fővallásban ilyesmit csinálhatnék, úgyhogy először híres szeretnék lenni ezzel, hogy ezt csinálom, de ez nem olyan, hogy akkor én mindegyiképpen halálamig ezt el akarom érni, hanem hogyha így jön ki, akkor nagyon boldog leszek, hanem akkor meg a hájereskedés mellett életen végig csinálom ezt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Utoljára talán még egy kérdés, hogy Magyarországon, ugye, mert hogy a magyar hinzést is használod, csinálod, műveled, mit tudnál mondani a magyar közegnek azzal kapcsolatban, hogy mit tudna Magyarország tanulni Japántól? Abban az értelemben, hogy, mint ahogy te is rátaláltál a kimonóra, külföldiként, magyarként rátaláltál a kimonóra azzal a céllal, hogy a magyar részednek az elemeit beépítsd a kimonóba. Mit mondanál a magyar fiataloknak?

Mit tudnának tanulni tőled? Mit tudnának tanulni a japán hagyományokból?

[Pór Andrea]

Hát, a japán hagyományokból konkrétan, hogy ezt jól lenne átvenni, az kevés van, mert azok már nem passzolnak a mai, mi jelenleg életünkhöz.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Vagy a tradíciókezelésből? Inkább a kezelés, igen. Ahogy ugye a japánok hozzáállnak a saját kimonójukhoz, Magyarország mit tudna tanulni ebből a tradíciókezelésből?

[Pór Andrea]

Hát, egyszerűen megfogalmad, szerintem Magyarországon most szerintem senkinek sincs népluhája, meg úgy gondolják, hogy hát az olyan nyomja, az nem menő. Viszont Japánban nem gondolják azt, hogy ez így lenne. Persze ők sem akarják mindenet fordulni, úgyhogy talán a hozzáállás, hogy magyar identitáshoz népviselet is hozzá tartozik, és nem feltétlenül kagyi dolog.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Az jut eszembe egyébként, hogy ugye azt mondjuk, hogy magyar identitáshoz a magyar népviselet is hozzá tartozik, de ugyanakkor magyar népviselet ugye tájegységenként különbözik. Kimonó esetében viszont, azért mondhatjuk azt, hogy ez egy egész országra érvényes, én nem népviseletnek nevezném a kimonót, hanem ez egy hagyományos, tradicionális japánviselet. Így, hogy akkor magyar népviselet, most szakadjunk el a népviselettől, magyar tradíció az, amit a magyarok kevésbé tartanak nagyra, de ugyanakkor fontos, lehet, vagy tovább lehetne fejleszteni, tovább lehetne lépni, jobban belehetne fűzni a mindennapi életbe.

Tehát ez a tradíciókezelés, mi az, ami jobb Japánban, mi az, ami működik, és mi az, amit át lehetne venni Magyarországon?

[Pór Andrea]

Ezzel most megfogtál, mert olyan jut eszembe, amit Magyarországon mi jobban csinál, mint a Japának szerintem. Például? És Japánban az az, aminek például a régi épületek megőrzése, értéknek tekintése.

Mert, hogy itt Japánban a földrengéssek se tudna, mi a 30 éves épület, régi szakkuma, bontjuk le azt, csináljunk újra. Otthon meg a 120 éves plázsosházi lakás az átlag. Nem lepődik meg senki, hogy milyen régi.

Mert azt nem viszél a szél, meg ügyenemreng a föld. Hát viszont persze más területeken meg, amit Magyarországon annyira nem úvnak, vigyáznak azt meg itt Japánban. Jobban vigyáznak meg például az évközi szokások, mit tudom én, újévi babonás ez, meg azok.

Itt Japánban a babonát ezt nagyon szeretik, és nagyon őrzik, és otthon ezt én szerintem úgy érzem már annyira nincs.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ezeket is érdemes, tehát érdemes azért erre visszatérni, megőrizni, vagy legalább a tudás szintjén megtartani. Hát itt most tényleg mi úgy gondolom, hogy azért eléggé bőven kibeszéltük a kimonót. Kimonóval kapcsolatos jelenségeket, lehetőségeket is, most már tényleg csak az utolsó kérdés maradt hátra, amit mindenkitől, minden kedves vendégtől megkérdezek, hogy mi az a szín nálad, ami eszedbe jut, amikor Japánra gondolsz?

[Pór Andrea]

Ha Japánra gondolok, akkor rengeteg színre asszociálok, például a Sintó-Szentélynek, a Skarát-Vörös színe stb., de én, amit személy szerint jobban is szeretek, ez a muhára hasonlító, mély zöldes szín, mert például a muház szinte mindenhol megtalálhatók Japánban, és én nagyon szeretem, meg a faanyagok, bambusz, tatami, azok is mind hasonló szín skálán játszanak, úgyhogy én erre a színre asszociálok.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A zöldre gondolsz, vagy pedig a tataminak a bézses, sárgás-bézses részére, mert ugye a tataminak van valóban egy zöld szegélye is.

[Pór Andrea]

Már néhány hónapja évben használatban lévő tatami, mert általában az altalákozik, az már frissen, az még zöld, de inkább ez a barnába átmenő.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Igen, tehát a barnába hajló, a bambusz, ennek is egy ilyen bézses színe van. Érdekes, mert most, ahogy így említed ezt a színt, még az illat is beugrik. Kedves Anna, én nagyon szépen köszönöm neked ezt a beszélgetést.

Nagyon-nagyon sokat tanultam tőled, úgy gondolom, hogy a kedves hallgatók is. Nem csak kifejezetten a kimonóról, mint viseletről, ruhadarabról, hanem arról a hozzáállásról, arról a gondolkodásmódról, hogy te ezt hogyan egyezteted össze a magyar hagyományokkal. Megmondom őszintén, külön mélyen érintett az az attitűd, az a hozzáállásod, hogy a hugottól megtanultad a hímzést, és beleugrottál egy még ismeretlen tevékenységbe, amit aztán nem dobtál félre, hanem gondolom a mai napig is ezt tökéletesíted, és fogod is a jövőben.

Nagyon-nagyon sok sikert kívánok neked ehhez, nagyon sok szép kimonót, és hát utoljára azért még azt is el szeretném mondani, hogy itt Japánban is egyre jobban kezdenek téged felfedezni, hiszen a médiában is egyre többször jelenik meg rólad cikk, rádióbeszélgetés a Japán szívhez is közel áll, ez a tevékenység. Még egyszer nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést.

[Pór Andrea]

Még egyszer köszönöm szépen a meghívást.