Mit ne hagyjon ki, aki Japánba jön ráadásul, ha még túrázni is szeret? #39– MÁSODIK rész

#39. rész—MÁSODIK epizód
Vendég: Károlyi Orsolya

[Yanagisawa Gyöngyi]
Na most visszatérve azért oda, hogy turizmus, meg hogy te az egyetem után mit csináltál, te két évig hotelben is dolgoztál, és ugye ez most azért érdekes a számunkra, mert aki turistaként ugye Japánba jön, az nagy valószínűszerint egy hotelben, vagy panzióban, vagy bárhol, de meg fog valahol szállni. Vannak itt azért a hagyományos, úgynevezett ryokanok, meg a hotelek. Na te, aki hotelben dolgoztál, meg ugye ismered a ryokanokat is.

Mi az azért, amit különbségként, legfő különbségként elmondanál az érdeklődőknek, a hallgatóknak, hogy mit nem érdemes, mire kell figyelni, mit nem érdemes keverni a kettőben?

[Károlyi Orsolya]
A ryokanon belül is ártól függően vannak különbözőek, de a ryokanban a nagy különbség a hotelektől, amiben különbözik, hogy egyrészt általában van hozzájuk nagyon kellemes, általában szabadtéri fürdő. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy az étel.

Tehát általában szokott legalább vacsora vagy reggeli is benne lenni. Hát ugye ezek az ételek például nagyon sokszor tartalmaznak sok nyers halat, néhány olyan tengeri gyümölcsöt, amit mondjuk a hétköznapi életben még én sem szoktam mindig látni. Úgyhogy, ha valaki jön, és annyira mondjuk nincs barátságban mindenféle étellel, akkor jobb vigyázni a ryokannal, vagy utána nézni, hogy pontosan milyen ételeik vannak, mert lehet, hogy rosszabb esetben mondjuk a menünek a felét sem fogja tudni megenni, mert nagyon-nagyon japános, nagyon halas dolgok lesznek benne.

Ez az egyik. Aztán a másik, ugye, hogy az előbb említettem, hogy fürdő.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És a gondolom, ahogy te is tudod, meg talán a hallgatók közül is nagyon sokan tudják, hogy még mielőtt erre részletesen rátérni, hogy a fürdőt egy külön blogban beszéljük meg, úgyhogy most még annyira szerintem a fürdőben nem menjünk bele. Viszont, ami még talán fontos lehet, hogy ugye a hotelekben európai stílusok, tehát magyarán nincsenek tatamiszobák, ugye? Vagy vannak olyan hotelek, ahol most már vannak olyanok is?

[Károlyi Orsolya]
Most már talán vannak olyan hotelek is. És vicc a verz, hogy ryokanoknál is most már szokott olyan lenni, hogy ahol nem tatami van, hanem sima ágy. Tatami az van, de benne van egy ágy is.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Tehát aki arra vágyik, hogy ugye a hagyományos japán hálószoba a tatami van, az akkor erre is figyeljen, és akkor nyilván arra ryokant kell választani, de akkor, ahogy mondod is, hogy a ryokanunk belül is most már azért vannak változatok. Még egy, ami engem nagyon érdekelne, hogy ez a két év, amit eltöltöttél egy hotelben, tehát hogy dolgoztál ott, mi a begyomásod? Tehát mi az, ami a színfalak mögött történik?

Nagyon sokszor halljuk azt ugye a turistáktól, hogy hát Japánban mindenki kedves, mosolygós, minden tiszta, profi, flottul megy. Ez vajon a háttérben is így megy?

[Károlyi Orsolya]
Ez legalábbis nálunk a háttérben is így ment.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Ez egy nagyon fontos információ. Tehát akkor itt nem arról van szó, hogy a háttérben dúla valami, és akkor amit látunk, az a tökéletesség úgymond, hanem akkor a háttérben is akkor ez van, és a háttér is ezt szolgálja.

[Károlyi Orsolya]
Aztán, hogy ez mindenhol így van-e, azt nem tudom.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Jó, hát amit te tapasztaltál. Egyébként ez a két év, így visszagondolva, ez neked milyen élmény volt? Mit tanultál ebből leginkább?

[Károlyi Orsolya]
Egy nagyon jó élmény volt, azt mondjam. Azt kell, hogy mondjam, érdekes volt egyébként. Olyan hotelben voltam, ahol főleg még korona előtt a legtöbb vendég az külföldi volt, talán 80 százalék, 90 százalék.

És nagyon érdekes volt egyébként azért különböző vendégtípusokat nézni, ahogy mondjuk így jöttek például beszélgetni, így becsekkolás után, hogy van az a típus, aki mondjuk nagyon érdeklődik a japán kultúra iránt, van az a típus, aki már mit tudom én három hete itt van, és most már nem japán étterembe szeretnék menni, hanem kérlek ajánlj nekem bármit, ami nem japán, akik annyira nem érdeklődnek a kultúra iránt, akik nagyon olyan helyekre szeretnének elmenni, ahol nincsen turista, vagy akik pont az ellenkezője, hogy a leghíresebb helyeket szeretnék végigjárni. De ez igazából teljesen természetes, hogy ilyen emberek vannak.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Mert én feltételezem azt, hogy nem csak Japánban szeretsz utazni, hotelbe járni, hanem gondolom Magyarországon is, vagy más országban is. Mi az, vagy mi volt az, amire azt mondod, hogy itt a japán hotel kultúrában ez kifejezetten japános, ez egyedi?

[Károlyi Orsolya]
Amit úgy egyedinek, vagy máshol annyira nem láttam, az a ryokanokban, amikor a szobában szolgálják fel az ételt. És ugye a ryokanban az is, ártól függően ez is, van olyan hely, ahol magadnak kell megvetni az kis ágyadat a tatamin, de vannak olyan a jobb helyeken, meg bevetik neked az ágyadat, bejönnek a szobába, ott felszolgálják az ételt, előkészítik, és egyébként én ezt nem szerettem annyira. Kicsit olyan volt, mintha nem a hotel alkalmazott, mint hogyha nem egyenlő szinten lennénk.

Ez engem kicsit nyomasztott, vagy nem tudom, sokkal jobban szeretem azt, hogyha áll az ember a recepción, én oda megyek a másik oldalról, és mindkét egyenlő félel beszélgetünk. És nekem ez annyira nem tetszett, hogy... Hogy kiszolgálnak.

Igen, én nem szeretek ennyire kiszolgálva lenni, viszont...

[Yanagisawa Gyöngyi]
Igen, de például egy riókámban például el tudom képzelni azt, hogy a külföldi nem biztos, hogy rájön, hogy mit milyen sorrendben egyen, vagy mondjuk hogyan kell azt az ágyat bevetni, hogyan, és a többi, és a többi. És hát nyilván ez valahol egy kicsit ennek is a demonstrációja is lehetett.

[Károlyi Orsolya]
Például most, hogy mondod ilyen szempontból, viszont nagy segítség lehet.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Ugye sokszor áll az ember tétován, hogy amikor kihozzák a tálcát, hogy na, akkor most mivel kezdjem, mire kell a szózt önteni, vagy éppen nem önteni. Hogyha ezt most valaki nem mutatja meg, akkor ugye nehéz helyzetbe kerül az ember. A riókánok után azért itt most térjünk egy kicsit, meg a hotel után, egy kicsit a jelenben, ugye 2025 áprilisától indul majd a világkiállítás Kánszájban, Ószakában.

Ami azért nincsen olyan közel se, meg messze se Kiotóhoz, de hogy hogyan éli meg a város azt, hogy a tervek szerint akár még 30 millió ember is látogatni fog. Ez nyilvánvaló, hogy a turizmusban is egy nagy feladat lesz, hiszen egyértelmű, hogy Ószakából Kiotóba is özölleni fog a tömeg majd. Ezt hogyan éli meg, vagy hogyan élitek ott meg a városban?

[Károlyi Orsolya]
Ez egy nagyon jó kérdés. Mert most, hogy így említed, lehet, hogy ez csak azért van, mert engem annyira nem mozgat a világkiállítás témája, és ezért nem veszem észre a körülöttem zajló dolgokat, de annyira nem érzem azt, hogy lázban égne Kiotó, hogy a szomszédban világkiállítás lesz. Amit látok, az az, hogy a Keihan vonat, amit említettem korábban, a Japánban mindenféle animével kapcsolatban, vagy mindenféle eseménnyel kapcsolatban szokott az lenni, gondolom, te is láttál már ilyet, hogy a vonatokon ilyen matricát az egész vonat elgazdják, és ugye a Keihan vonaton van világkiállításos matrica, az egész vonatot beborítják ilyen hatalmas matricával, és a furcsán kinéző világkiállításos kabalafigura rajta van a vonaton. De hogy ezen kívül én annyira nem érzem azt, hogy nagy lázban égne Kiotó.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Ez lehet, hogy egy kicsit visszacsatolható oda is, hogy Kiotó meg Ószaka kapcsolata. Kiotó mindig is Ószakára egy kicsit olyan, hogy is mondjam, fennhordotta borral nézett, tehát nyilván a lakosok is. És ez a kicsit idézelvetett nem érdeklődés, ez lehet, hogy ennek is betudható.

Mindenféleképpen ennek biztos is, hogy lesz hatása Kiotóra, és már most ugye ott tart a dolog, hogy túl sok ember tömörül bizonyos helyeken, ezt ugye meg akarják valahogyan szüntetni, de ez idő alatt biztos is, hogy ilyen problémák is majd lesznek.

[Károlyi Orsolya]
Hozzátenném, hogy lehet, hogy csak ez azért van, mert az én kis buborékomban annyira nem érdeklődnek az emberek iránta.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Hogyha már így járva kelve a városban, én igazából most arra lettem volna kíváncsi, hogy van-e valamiféle készülődés erre, és hogy tudatosan van-e mondjuk reklámtevékenység, készülődés, hogy na majd hogyan fogadjuk ezt a turista áradatot, de akkor ezek szerint még nincs, vagy legalábbis nem mutatják. Szeretnék még így visszatérve a turizmushoz, az ugye a Szentó, illetve az Onszen lenne. Ugye az Onszenre már egy kicsit rátértünk, de én úgy gondolom, hogy ezt a Szentó-Onszen párost ezt érdemesebb így egy blogban tárgyalni, megbeszélni, mert hogy ott indul a dolog, hogy mi a különbség ugye a kettő között.

Sok turista érkezik, nem csak magyar, hanem a világ minden részéről, hogy ők kifejezetten Onszenbe szeretnének menni. Jó, de egyáltalán mi az, hogy Onszen? Itt a különbségeket illetően én csak így tényleg ilyen slágvortokban szeretném röviden összefoglalni, hogy mit érdemes a kettőről tudni.

Hát ugye a Szentó és az Onszennél a vízforrás, vagy egyáltalán milyen vízről beszélünk, és ennek az összetétele. Az Onszen az egy természetes hőforrás lenne, termálvíz lenne tulajdonképpen, aminek legalább 25 Celsiusz foknak kell lenni, és meghatározott ásványi anyagokat tartalmaz. A Szentó az viszont egyszerűen egy mesterségesen felmelegített csapvíz.

Az elhelyezkedés és funkciót illetően, ugye a Szentók azok általában városban vannak, tehát a város különböző pontjain, a lakónegyedek között, hiszen a mindennapi tisztálkodás igényére találták ki és működnek. Az Onszen az pedig kifejezetten a wellness, tehát itt a turisztikai kikapcsolódás lenne a központja. Jogi szabályozás van arra, hogy ki meg hogyan működtethet Onszent, illetve Szentót.

Na most az Onszen működésének a szabályozása jóval szigorúbbak, mint a Szentóké. A történelmi háttérre egy kicsit, hogyha rámegyünk, áttekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy mind a kettőt, tehát az Onszen is, meg a Szentó is már a nyolcadik században megjelent, ami azért nem semmi. Tehát ezt azért tegyük hozzá, hogy itt a Nara korszakban ez a 710-794-ig terjedő időszak, már akkor itt, tehát ez a japán tisztaság úgymond, azért nem két napra néz csak vissza, hanem a nyolcadik század.

És hogy hogyan indult ez az egész? Hát itt megint a buddhizmust kell behozni, hiszen a buddhista szerzetesek voltak azok, akik ilyen fakádakat kezdtek el építeni, és ebben fürdőzni. Na most ebben nem egyszerűen csak ugye a higiénia tisztálkodás volt a cél, hanem egy ilyen spirituális, hát egyértelműen buddhizmusban, egy spirituális megtisztulás is.

És itt az talán ennek a lényeges része, hogy ez nem állt meg itt, hogy most akkor a buddhista papok tisztálkodnak, meg így spirituálisan fürdőzgetnek, hanem akkor az akkori városok lakói, az átlag embernek is elkezdtek ilyen kádakat építgetni, és az átlag ember is elkezdett fürdőzni. Hát akkor még nyilván nem minden nap fürödtek, de az életük részévé vált, és ez nagyon, de nagyon fontos. És aztán az idejük folyamán ugye ezek közösségi helyekké is nőtték ki magukat, hát nem csak fürdés célából, hanem a közösségi élet, kapcsolatépítés, és aztán később meg még akár a bizniszkötésnek is, a helyszínei is lettek.

A technológiai szempontból, hogy ezt hogyan oldották meg, ugye ezek az okoriszentók, ezek még fával fűtött kazánokkal, kintről, fával fűtötték, és akkor így az melegítette a bent kádban lévő vizet. De a lényeg az, hogy ezek még söttét helyek, ablaktalan sötét, és tulajdonképp ugye ez a musiburot, a gőzfürdőt átbegőzősítették, és ez adta tulajdonképp ugye a meleget. Hát ez ugye változik a modern időkre, a modern szentókban, mert most már ilyet ugye azért nem találunk, hanem ablakos, meg világos, meg csempés, meg stb.

Nyilván itt is vannak régebbi, szegényesebb szentók is, de az újjakban már szaunától kezdve a gyakuzéig mindenféle megjelenik. És egyébként, ami érdekes, hogy ugye itt a szentóknál, hogy ez nagyon forró víz, tehát 42 fok is akár, hogy felmelegíthetik. Az onszeneknél, a termálvíznél is, mivel itt ugye vulkánikus eredetűek, ezek is nagyon forróak tudnak lenni, úgyhogy azért erre figyelni kell.

És még, ami érdekesség lehet, hogy régen ugye ez egy koedukált dolog volt, tehát férfiak, nők egyaránt egy medencében fürödtek, ezzel sem probléma nem volt. Még amikor ugye Perry megjelent a fekete hajókkal, ugye Japán megnyitotta a külföld előtt, hát ugye az amerikai hajók előtt az ország kapuit, tehát megérkeztek ide a külföldiek, és látták azt, hogy ugye a japánok hogyan fürdenek, akkor egy kicsit úgy meghökkentek, hogy jaj, hát itt most férfi nő egybe, szóval mi folyik itt meg. De nem erről volt szó, mert ez megmaradt tényleg egy fürdőként.

Hát aztán most már, most jelen pillanatban most már ugye természetesen külön férfi részleg, női részleg van, tehát ettől nem kell félni. És még egy, ami érdekes, ugye itt a tetoválás. Ez egy nagy probléma, amikor egy turista Japánban elszeretne menni mondjuk egy onszenbe vagy egy szentóba is akár, hogyha van neki tetoválása, akkor ugye ezt visszautasítják.

De hogy ez miért van? Ez azért van, mert a 720-as, tehát ez is ugye a nyolcadik század, volt az, hogy a társadalomon belül a bűnözőket hublok tetoválással különböztették meg. És aztán ugye az idők folyamán a yakuzák, ugye a japán maffiának lett vagy van ugye a tetoválás mint véd jegye.

És a lényeg a dolognak, tehát a tetoválás mint olyan, az a bűnözéssel, a tisztáttalansággal, a rosszsal tevődik, kapcsolódik össze, és éppen ezért nem igazán szeretik, ugye úgymond a többi vendég, hogy most akkor egy tetovált ember odabelép. Egyébként 1930-ban tiltották meg itt Japánon belül is a tetoválást. Meg szeretnélek kérdezni, hogy hogyan lehet azért ezt kikerülni?

Tehát akinek már van tetoválása, az mégiscsak hogyan fog tudni bejutni a japán onszenbe vagy a szentóba? És hogy miért érdemes a szentót is meglátogatni, és nemcsak az onszenre koncentrálni, hanem a szentó is lehet egy érdekes élmény.

[Károlyi Orsolya]
Hozzá tenném még a Koedukeld részhez, hogy Akita prefektúrában, Fentészakon elvileg még vannak olyan helyek, ahol férfiak együtt fürdenek. Nem voltam még. Lehet, hogy van olyan a kedves hallgatók között, aki mondjuk még nem volt szentóba vagy onszenben, hogy az otthoni termálfürdők, az ami nagyon megkülönbözteti őket, hogy az ember meztelenül fürdik bennük, és nem fürdőruhában.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Igen, ezt kifelejtettem. Igen, hát ez egy nagyon fontos, ez egy alapdolog. És hát ugye akkor azt is mondjuk el, mert ez mindig általában kérdés, hogy akár családoknál is, amikor ott lehet megfürdeni valakinél, ugye ott is az, hogy mi a rituálét.

Te is már egy kicsit sejtetted, hogy levetkőzik az ember, akkor először a saját testét mossa le a medencén, vagy a kádón, vagy éppen amiben be fog lépni azon kívül. És a víz, a közös víz, amiben belép, az ugye abban már tisztán kell, hogy belépjen. Tehát ez egy nagyon fontos dolog.

Egyébként te szeretsz Szentókba járni?

[Károlyi Orsolya]
Ó, nagyon szeretek, és nagyon sokszor szoktam Szentókba járni. Főleg amikor melmegyünk túrázni, akkor a túra után, az a program túra, Szentók, vacsi. Ez így szokott lenni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Nem volt azért, nem tartott azért úgy visz, hogy akkor te oda bemész, és teljesen idegen emberek előtt, úgy mindenki saját valójában, valóságában, és akkor még beülni egy ilyen közösbe, és abban tényleg a 80 éves nénitől kezdve. Bárki, tehát ez hogy, hogyan? Voltál ott beszélgetsz az emberekkel?

[Károlyi Orsolya]
Néha egyébként ez is előfordul. Azért nem éreztem ezt az egészet furcsának, mert amikor én először voltam on szemben, a Gifu-i Gero-on szemben voltam, és egy nagyon kardesú Gero, jó, mert hogy ez ugye japánul a Gero, az még ugye a hányást is jelenti.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Igen, hogy ez jó. Természetesen más írás.

[Károlyi Orsolya]
Csak most ugye asszociáltam elnézést, igen. Semmi probléma. Be kell, hogy vajjam, hogy amikor először hallottam, akkor én is ezt asszociáltam, és még mindig ez az első, ami beugrik, és aztán így próbálom magammal javítani, hogy nem, nem, nem erről van szó.

Na de térjünk vissza, hogy egy Gifu-ból származó kedves barátnőmnek a családjával voltam először on szemben, és ők akkor kedveset ugye elmagyarázták, hogy mi, hogy, merre. És először attól féltem, hogy furán fogom érezni magam, hogy mindenféle idegen emberekkel. Hát ez nem megszokott valjuk be, ugye a mi kultúránkban.

Igen, még akkor is, hogyha mind nők vagyunk. És először azt hittem, hogy nagyon kellemetlenül fogom érezni magamat, és aztán mindenki annyira természetesen viselkedik, mert azért jöttünk, hogy lemossuk magunkat, aztán ejtőzzünk egy kicsit a kinti szép szabadtéri fürdőben, és annyira természetesen viselkedett mindenki.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És a szabadtérben is, úgymond messzelen van az ember. És akkor ott vannak azért leskelődők is. Remélem, hogy nincsenek.

Vagy ügyesen teszik.

[Károlyi Orsolya]
Levadnak fákkal, mindenféle kerítésekkel, meg ilyesmikkel, tehát úgy vannak ezek kialakítva, hogy ne nagyon lehessen leskelődni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Mert hogy itt most mi az ide érkező turistákat arra szeretnénk rávenni, vagy öztökélni, hogy próbálják ki, mert ezért ez egy izgalmas dolog. Na de most bemegy oda valaki, hát én el tudom képzelni, hogy az az első, hogy megbámulják, mert hát mégsem japán, mégsem a, és látszik, rá van írva a homlokára szinte, hogy na ő egy turista. Egy az, hogy beengedik, bemehet, vagy fognak-e neki segíteni, vagy tényleg csak megbámulják, és akkor ő egy olyan rossz élményel fog majd távozni.

[Károlyi Orsolya]
A megbámulással kapcsolatban szerintem, talán ez már egyre kevesebb, hogy egyre több a turista Japánban, így már hozzá vannak valamennyire szokva a látványhoz. És hát ez is fürdője válogatja, helye válogatja, de a legtöbb fürdőben ki van rakva, hogy az alap fürdési szabályok, képekkel együtt, meg sokszor angolul is ki van írva, hogy milyen sorrende, hogy fürödjél, hogy betartsad a szabályokat. És van sokszor, hogy mondjuk a nénik, azok a kedves nénik segítenek az embernek.

Éppen olyan volt, ez egy szentóban volt. A szentó egyébként, azért szeretem őket, hogy az Onsen-ot, ő apámnak is sokat a japánturista. A szentó az viszont a szomszéd, a japán Marinén és a japán Béla bácsi, akik járnak a szentóban minden nap.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Mert hogy otthon mondjuk nincsen fürdőszobájuk, vagy pedig találkozni akarnak, még a Béla bácsival és a Júli nénivel is.

[Károlyi Orsolya]
Igen, igen, ez egy ilyen közösségi tevékenység, és akkor ott miközben mossák a kis testüket, közben elbeszélgetnek arról, hogy mennyi volt ma a tojás a boltban, meg a káposztának felment az ára, meg ilyesmi. Tehát ez nagyon tényleg egy ilyen közösségi tevékenység, és volt például egy olyan, amikor nagyon sok volt az ember, és már nem volt szabad hely. Úgy néz ki, hogy az ember van, ahol átöltözik, levetkőzik, bemegy a helyre, ahol megmossa magát, és ott vannak ilyen kis székecskék, ilyen kis sámlik, amikre leül az ember, és megmossa magát.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És például ehhez van egy zuhanyzó, és akkor azzal mosakszik.

[Károlyi Orsolya]
És éppen nagyon sok ember volt ott a szentóban, ahova mentem, és nem volt már hely leülni. Az egyik néni, aki már majdnem végzett, gyorsan felpattant, hogy várjál, várjál, most már én mindjárt itt összeszedem a cuccaimat, mert már végeztem, és akkor tessék, itt van az én kis sámlim, és akkor tessék.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Akkor ráülsz a néni sámliára.

[Károlyi Orsolya]
Igen, mondjuk én szoktam magammal venni ilyen kis mini matracot, amit a szaunában is szoktam használni. Leüljek, és akkor a kis saját matracomat, hogyha mondjuk az embernek nincs matraca, akkor szépen lemossad.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És amikor beülsz a medencébe, akkor hogyan töltöd az időt? És egyáltalán mennyi időt? Öt perc, tíz perc?

Ülök, és bámulok.

[Károlyi Orsolya]
Én esetemben szaunázni is szoktam, úgyhogy nekem úgy néz ki, hogy lemosom magam, először beülök a fürdőbe egy körülbelül két percre, kiszállok a fürdőből, adom egy kis vizet. Tehát akkor ez forró víz. Igen.

És akkor utána megyek egy három kört, hogy szauna, hidegvízes fürdő, pihenés és vízivás. Ez három kör, és akkor utána még egy kicsit beülök a fürdőbe megint, a meleg fürdőbe két-három percre, és akkor itt a vége.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És ez akkor összességében mennyi idő? Ez egy óra? Vagy több, mint egy óra?

[Károlyi Orsolya]
Hát attól függ, hogy éppen mennyire lassan és nyugodtan. Meg mennyire van tele. Igen, attól is függ, de hogy amikor tényleg így abszolút nem sietek, és nyugodtan elpihengetek egy szauna meg egy hidegvízes fürdő között, akkor ha még beleszámítjuk azt is, hogy megszerítom a hajamat, meg egy kicsit még sminkelek a végén, akkor egy két óra az elszakott ezzel telni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Tehát onszembe is jársz, meg ugye akkor szent. Tehát szentobban nyilván gyakrabban.

[Károlyi Orsolya]
Igen.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Tehát ugye az onszemben, mint hogy ásványoljósat, amit annak ugye gyógyító jellege van, és hát régen is nyilván inkább a nemesség volt az, aki ezt úgymond élvezte. Például onszenek szempontjában milyen onszent ajánlasz mondjuk ott, Kiotóban?

[Károlyi Orsolya]
Na igen, ez érdekes egyébként, mert Kiotóban, nem Kiotó prefektúrában, hanem Kiotó várvosban annyira nincs onszen, inkább szentó van. Olyan szentó van, ami kinézve, tehát egy kicsit onszenesebb szempontból, hogy mondjuk van nagyon szép szabadtéri medence. Hivatalosan onszen az talán nincsen.

Nem akarok butaságot mondani, de olyan termelvíz, amit onszennek hívhatnánk a dolgot, olyan talán nincsen. Viszont olyan szempontból jó ez valamennyire, hogy a szentóknak a többségében ott megengedett a tetoválás is.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És akkor ezt be kell jelenteni előtte? Meg kell mutatni valakinek? A szentóknál nem.

Hogyha most bemész oda, akkor nem hökkennek meg?

[Károlyi Orsolya]
Olyan helyeken, ahol nem engedik a tetoválást, ott általában ki van írva, hogy a tetoválás nem megengedett.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Valaki oda mégis be akar menni, akkor ezt most ragassza le? Vagy ha mondjuk egy kisebb tetolása van, akkor mondjuk egy raktapaszsal, ha leragasszja, akkor bemehet?

[Károlyi Orsolya]
Helye válogatja. Vannak egyébként direkt tetováláshoz való ilyen matricák, amivel leragaszt, ilyen bőrszínű matricák. Helye válogatja.

Van olyan onszen, ahol megengedett, úgyhogyha leragasztod a kisebb, valamekkora méretű megvonat, vagy milyen méretű tetoválás, és akkor erre, hogyha ezt leragasztod matricával, akkor bemehet. Aztán van olyan hely, ahol se matricával, se sehogy, semmiképpen. És olyan is volt, ahol nem megengedett a tetoválás, és mivel nekem van ezért, hogy nehogy valami kellemetlen meglepetés érjen, ezért mindig oda szoktam telefonálni, hogyha megyünk valahova, megnézni az oldalukat, tehát teljesen száz százalék biztosra tudjam, hogy ha én ide már bejövök, akkor be is mehetek.

És volt olyan hely, ahol japánokat tetoválással nem engednek be, de külföldinek meg oké.
 
[Yanagisawa Gyöngyi]
Tehát akkor most már vannak tetovált barát helyek, a lényeg az, hogy ezekre akkor rá kell mindig kérdezni, és akkor Szentóban is, és Onszemben is akkor mind a kettő lehetséges.

[Károlyi Orsolya]
Igen. Egyébként várost, vagy helytől is függ az, hogy mennyire talál az ember olyan helyet, ahol engedik a tetoválást, és nem. Ami nekem például egy nagyon kellemes hely volt, az Kinoszaki Onszem.

Ez Jógó prefektúrában van, közel a tengerhez. Kiotótól vonattal két és fél óra talán. Teljesen járható út az is, hogy mondjuk nem száll meg ott az ember, hanem mondjuk megy reggel, körbejárja a fürdőket és visszajön.

Ez egy ilyen Onszem város, és az összes helyen megengedett a tetoválás, úgyhogy ennyire elfogadottnak például én nem éreztem magamat sehol, mint Kinoszakiban. És ott úgy működik, hogy vannak természetesen a hotellek, fürdőkkel is, viszont ott a Sotoyu, vagyis kinti fürdő, van tíz körül, talán kicsit kevesebb, talán kicsit több, egy ilyen kinti fürdő. A víz az az összesnek, az termelvíz, és az ember ezeket szépen körbejárja.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Úgy mondod, hogy fürdők vagyok, hogy több medence van egymás felett? Nem több fürdő, egység. Elmegy valaki az egyikbe, akkor onnan kijön, tehát felöltözve kijön, átmegy a másikba, de ebben mi az izgalmas?

A meleg vízben az ásványanyagok mások lesznek? Valami élménybeli különbség?

[Károlyi Orsolya]
Hiszem talán az is, de ezeket annyira nem néztem, amikor tavaly voltunk. De az összes fürdő egy hangulatra teljesen más. A medencéknek a kialakítása, az egész épület teljesen más.

A melegségre is egyébként teljesen más, tehát van, ahol kicsit melegebb a víz, van, ahol kevésbé. Ugye említetted is a víznek a forró melegségét, vagy inkább forróságát, hogy ezeket valamennyire higítják hideg vízzel, hogy az embert azt ne forrázza le. És akkor attól függ, hogy mennyire higítják hideg vízzel a termelvízet, attól úgy tudják mondjuk beállítani azt, hogy milyen legyen a hőmérséklete.

És akkor az ember mondjuk ez alapján is kiválaszthatja a kedvencét. Volt több olyan japán hölgy is, akik szintén ott turistáskodtak, és akkor nagyon sokszor megszólítottak, hogy honnan jöttél, merre mész, ki otóban laksz, és akkor így szépen elbeszélgetnek. Ez egyébként szentokban is meg szokott esni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Hát ez nyilván azért valamilyen japántudást is feltételez, akinek mondjuk nincsen a japán nyelvtudása. Ennek ellenére attól még ugye nyugodtan mehet. Illetve ami még eszembe jutott, hogy vannak azért most már olyan ryokánok is például, ahol kifejezetten ilyen úgymond, hogy családi onszen, tehát a szobához tartozik így az onszenből leválasztott ilyen kádrész, ki ott kivette azt a szobát, csak azok fognak oda bemenni, azok tudnak bemenni, és akkor így is lehet élvezni az onszent.

Még egy fontos lépcsőnk lenne itt az úton, amit ugye elkezdtünk, és erre te már rá is tértél, hogy a túra után egy fürdés, és hát akkor utána jön a vacsi, meg hát ugye az étkezés. A következő, amiről beszélni szeretnénk, az az izakaja lenne, és ugye nagyon sokan nem igazán vannak tisztában azzal, hogy mi is ez az izakaja, kocsma, vagy bár, vagy micsoda. Angol elnevezéssel ugye gastropubnak is szokták ezt nevezni, ami olyan szinten még jó is, hogy a gastro mint hogy az étkezésre utal, a pub pedig ugye az ivásra utal.

Ez mindenféleképpen egy egyedi japán vendéglátóipari koncepcióról van szó, itt az izakaják esetében, amiben ügye ötvöződik az étterem, és ugye a bár elemei, tehát ez több szempontból különbözik is persze tőle. Nem csak egy vendéglátó helységről van szó, hanem ez tulajdonképpen a társadalomban az életnek egy nagyon fontos színtere is egyben, mert hogy is mondjam, tehát ez amikor ugye a gőzt kieresztjük, ugye megnyílunk a másik felé, itt úgymond idézelvetéve társadalmi különbségek eltörpülnek, tehát egy olyan hely, ahol felszabadultan lehet étkezni és inni. Egyáltalán ez az elnevezés, hogy izakaja, ugye az iru, a van, a lenni, és ugye a szakaja, tehát a szakébolt elnevezésből ered, és egy olyan hely, ahol maradni, tehát hosszabb ideig el lenni, és enni, inni lehet.

Honnan jön ez az egész? Ha a történelmi hátterét nézzük, akkor ez is szintén a nyolcadik századra, ugyanúgy, ahogy ugye a szentók is, és az onszen is. A nyolcadik század elejére megy vissza, ugyanis alkoholt árusító helyek, ezek voltak a susik régen, ezek jelentek meg, és aztán a szentélyek és a buddhista templomok kezdtek el szakét főzni és felszolgálni.

Most aztán az Edo-korszakban, tehát a 17. és a 19. század közötti időszak, ekkor fejlődött aztán azzá, ami részben ma is, vagyis hogy ezek a szakégyártók, szakéboltok, amelyek egyébként súlyra árulták a szakét, elkezdtek helyben valami kis harapnivalót is felszolgálni.

Azt is tudni kell, hogy japánok nem arról híresek, hogy nagyon bírnák a szeszes italokat, tehát magyarán, hogyha most valaki csak iszik, az nem tesz jót Japánban, és általában a japán emberek többsége az ivás mellé mindenféleképpen eszik is valamit, ha nem is hatalmas menűsort, de hogy legalább csipeget. Ebben az időszakban kezdték el azt, hogy amikor a szakét kimérték, akkor oda le is ülhettek, elkezdhették azt ugye meg is inni, de emellé még akkor kaptak valami harapnivalót is. És akkor most úrunk egy nagyot az időben, 1814-ből maradt egy illusztráció fent, ahol egy ilyen kis kint, tehát az üzleten kívül lógó halak, meg políp, illetve a bent ülő szakéscsészékkel ülő vendégeket ábrázolja ez az illusztráció, és tulajdonképpen ezt tekintik a jelenlegi izakajának a megjelenő képének.

Tugrunk egy nagyot ugye a 20. századra, az 1956-ra, amikor is megalapították, az elsőt már francsájzról lesz szó, az úgynevezett Jóronotaki francsájzot, ami 1973-ra már ezer üzlettel rendelkezett itt egész országban. A közelmúlt, ugye hát itt a Covid-korszaka, stb.

stb., ami azért egy nagy csapást mért, többek között erre az ágra is, hiszen rekordszámú izakaja zárt be, sajnos. De érdekes módon ugye 2020-ban 189 üzlet zárt be, 2024. januárja és novembere között viszont 203 izakaja ment csődbe, és a jóslatok szerint az idén, 2025-ben is nagy csőd tömeg várhatott, hogy ennek mi az oka, az pedig az, hogy sajnos infláció van, illetve munkaerő hiány van, kb.

bokok ezek. Megmaradnak inkább a francsájzók, tehát pontosan azok a kicsi, kis magánüzletek izakaják, amelyek úgymond egy ilyen sajátos hangulattal is rendelkeznek, pont ők kénytelenek ügyebe zárni. Miért érdemes, ugye, a külföldieknek, a turistáknak egy ilyen izakaját is meglátóhatni, mit tudnak ők ott megtapasztalni, amit nem tudnak máshol.

Izakaja, ez neked miért érdekes?

[Károlyi Orsolya]
Ahogy közben hallgattam az összefoglalódat az izakajákról, nagyon megéheztem, ahogy visszagondoltam, hogy remélem a kedvenc izakajáim nem mennek csődbe, aztán az is eszembe jutott, hogy milyen finom kajáik vannak, és hát igen, tényleg remélem, hogy nem mennek csődbe. Szóval, hogy az izakajákban én azt szeretem nagyon, hogy annak, aki esetleg nem tudja, hogy hogy kell egy ilyet elképzelni, hogy mondjuk egy nagyon tipikus így izakaja, belseje az úgy néz ki, hogy van egy ilyen pult, a pult előtt mondjuk van 8-10 szék, és van, mit tudom én, 2-3-4, attól függően, hogy mekkora a hely ilyen asztal is. És én ennél a pultnál szeretek nagyon ülni, mert ott akkor el lehet beszélgetni azzal, aki az izakajának a feje, és aki mondjuk ott méri az italt, és készíti a finom ételeket.

Vele is lehet beszélgetni, aztán a mellettünk ülőkkel is lehet beszélgetni. És legalábbis én, amikor Magyarországon éltem még, akkor annyira nem, hogyha elmegyünk egy étterembe, egy valahova, akkor azt több emberrel együtt tesszük, és úgy eszegetünk, iszogatunk. Vagy ha mondjuk tényleg csak iszogatni megyünk, akkor előtte otthon eszünk, és aztán iszogatunk.

De az, hogy valaki egyedül, főleg mondjuk nőként, elmenjen valahova eszegetni, iszogatni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Ez egy étteremben lehet. Nem, hogy az ember beül egymaga, de az az étkezés lesz. Tehát azért megy, mert enni akar.

[Károlyi Orsolya]
Igen, igen, pontosan. De ugye az izakajában nyilván azért is megy az ember, mert éhes, de eszik, iszik, beszélget, és ugye ez az egész együtt alkotja az izakaját, és teljesen elfogadott az, hogy valaki egyedül elmegy oda, és aztán az ott lévő emberekkel elkezd beszélgetni. És például az embernek a jobbján ül egy 40-es ovónő, a balján ül egy 70-es nyugdíjas bácsi, és egy-két pohár italka után az életünk történetét meséljük egymásnak így hárman, ami egy teljesen bármikor megtörténhető dolog.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Az izakajában csoportosan is lehet menni? Persze csoportosan is. Próbáltam én is azért mondani, hogy mondjuk ugye a munka után még elmenni, inni, és akkor ugye az izakajában nem a fő attrakció az nem az evészet, de nem is az ivás, hanem ugye a kettő együtt, és ezt ugye megspékelik a beszélgetéssel, meg azzal, hogy mit tudom én, két-három óráig is el lehet ott lenni.

Tehát magyarán nem teszi ki az emberszürét. A tárcsadalmi kapcsolattartásnak is úgymond egy megnyilvánulási formája, és akkor ez leüt ott, hogy hogyan kell rendelni. Tehát, hogyha valaki bemegy egy izakajába, akkor nem az van, hogy kap egy étlapot, ahol ő ugye megrendeli a menűsorát, és akkor majd kihozzá, hanem ugye mondjuk az elején van ez a...

Otósi. Otósi, bocsánat, igen, ami rögtön egy ilyen kis nyitó előítel, tehát ezt nem kell kérni, mert ez benne van, és ezt számlázni is fogják. Ez okoz néha problémát a külföldieknél, hogy hát ők ilyet nem kértek, és miért van ez kiszámlázva.

Most már az utóbbi időben van arra lehetőség, hogy csak azt kapják, amit ugye rendelnek az emberek. Apránként és folyamatosan adják le a rendelést, és ezek a kisebb adagok, amiket egyébként még fel is lehet osztani, mert hogyha még, mit tudom én, két-három ember egy csapat, akkor tehát nem egyénenként szolgálják ezt fel, hanem úgy kiteszik, és akkor ebből mindenki eszik. Arról szól, hogy az idő eltöltésének úgymond valamilyen módja.

Ne azt várja az ember, hogy egy menű sort kap, és mondjuk egy nagy tálcán, mint mondjuk a ryokánban, ugye többféle étel felsorakozik.

[Károlyi Orsolya]
Igen, volt olyan, emlékszem, hogy ismerősökkel, magyar ismerősökkel mentünk izakajába, és hát elfelejtettem, hogy megmagyarázzam azt, hogy itt nem egyszerre fognak kijönni a dolgok. És ugye azért megesik az, amikor az ember mondjuk nagyon éhes, vagy már tudja, hogy ezt meg ezt mindenképpen akarom, kikérje az elején egybe, és akkor aztán szépen, ahogy elkészülnek, azt úgy hozzák. És akkor amilyen sorrendben hozzák, ugye az ember eszegeti, iszogat, eszegeti, iszogat, és aztán így észel vettem, hogy a barátaim azok várakoznak még, hogy majd akkor jön hozzá ez meg ez, és aztán kicsit később megmagyaráztam, hogy ez nem így fog működni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Hogyha valaki éhes kifejezetten, és enni akar, akkor ne íz a kajába menjen, mert az nem arra van. Mert ugye egy bárban ott viszont inkább az italok állnak a központba, és ott ugye egy kis otszumamikat maximum kap, tehát az tényleg a mini rákcsálivaló dolgok lesznek. Tehát a bár az nem erről szól, és akkor ugye az étterem, amit megint, hogy ott viszont meg, ha éhes, akkor az ember menjen étterembe.

Tehát itt ez az izakaja kettő közötti verzió, és ahogy mondod is, hogy hogyan lehet helyet foglalni, van tatamisrész, leválasztható ilyen tatamis szoba, sokat több lehetőség van, mondjuk, mint egy sima étteremben. Egyébként, neked volt rossz élményed az izakajában eddig? Nem.

[Károlyi Orsolya]
Próbálok visszagondolni, de olyan étterembe, ahova bejutottam, ott nem volt rossz élményem. Viszont olyan volt nemrég, hogy akartam volna menni egy yakitorispim grillezett csirkefalatos izakajába, és bár összesen volt körülbelül két vendég, azt mondta az úriember a pultnál, hogy rendezvény van, ezért nem tudnak fogadni vendégeket, és inkább úgy nézett ki a dolog, mintha talán külföldi vendéget nem szerettek volna fogadni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Ez is azért izgalmas, látod, hogy ilyen megkerüléssel teszi ezt.

[Károlyi Orsolya]
Én azért szeretném hinni azt, hogy még a rendezvény előtt voltunk 30 perccel, és csak két vendég volt, és aztán majd elkezdik. Ez is benne van a pakliban, hogy tényleg ez volt az igazság, de kicsit az az érzésem támadt, hogy talán külföldi vendéget nem. Egyébként Kyoto-ban a nagyon turistásabb helyeken ez elő szokott mostanában fordulni.

Már azért, hogy rendezvény miatt nem fogadnak? Vagy az, hogy nem fogadnak külföldi vendéget, de nem feltétlenül azért, mert nem akarnak turistákat vagy egyszerűen nem kedvesek, hanem azért van ez sok helyen, mert nem tudnak adóangorulni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És rengeteg szélejétel van, de egyáltalán a külföld is nem tudja kisillabizálni, hogy ez most hal, vagy rák, vagy polip, vagy micsoda. Egyébként milyen üzleteket ajánlasz turistáknak? Mi alapján ismerhető fel a jó izakaja?

[Károlyi Orsolya]
Ez egy nagyon-nagyon nehéz kérdés, és még ennek én sem ástam annyira mélyére, hogy azt meg tudjam mondani, hogy ez egy jó izakaja. Valahogy érezni szoktam, amikor ránézek, hát futom az étlapot, és érezni szoktam, hogy ez a hely, ez jó lesz. De például most már viszonylag sok van, főleg ilyen franchise-os helyeken, ahol finoma az étel is, és egyre több helyen vezetik be azt, hogy vagy beszkenned a QR-kódot a telefonoddal, vagy pedig van egy ilyen érintőképernyős valami.

A tablet, igen, és azon le lehet adni a rendelést. Igen, egyre több a QR-kódos egyébként, és egész sok ilyen hely van, így Kyoto belvárosában főleg, tehát így érdemes egy kicsit így megnézegetni, és én azt javaslom egyébként mindenkinek, hogy úgy próbáljon hallgatni a szívére, hogy talán abból az izakajából szól majd valami hozzá, ami azt mondja, hogy ez egy finom hely lesz. Egyébként azt még mindenképpen hozzátenném, hogy olyan akár izakaja, akár étterem, vagy bármiféle vendéglátói ipari egység, amire azt mondtam volna, hogy hát itt borzalmas a kaja, nem nagyon voltam ilyen helyen.

Nyilván van, ami csak finom, tűrhetően finom, vagy nagyon-nagyon-nagyon finom. Igen, de olyan, hogy ehetetlen vagy rossz olyan azért nincs. Nem, ilyennek nem találkoztam.

Én azt javaslom, hogy bátran kísérletezzünk, hogyha szeretünk kísérletezni, ha szeretnénk biztonságos talajon maradni, akkor...

[Yanagisawa Gyöngyi]
Akkor utána olvasni, mit ajánlanak. Még egy, hogy ugye az izakajáknál, én úgy vettem észre, nem mindegyiknél van. Ezek a demonstrációs műanyag ételként is kiteszik kirakadba, hogy milyen ételeket szolgálnak fel.

És akkor ugye egyszerűen csak rá kell mutatni, hogy ja, akkor én ilyet szeretnék. Izakajában ez annyira nincs, pontosan amiatt, mert hogy nagyon sokféle ételük van, és ugye nem, erre már nincs kapacitás. Én azért kigyűjtöttem egy-két ilyen láncot, ami talán szóba jöhet.

Ez a jóronotaki, amit az imént is említettem, ez egyébként országszerte megtalálható. Aztán van a vatami, ami szintén egy népszerű lánc lenne, és akkor itt angol nyelvű menű is van már, tehát kifejezetten gondolva a külföldiekre. Aztán van a torikizoku, ez a yakitoritka, grillezett csirkenyások.

Ennek a specialistája lenne, és viszonylag alacsonyabb árakkal működnek, egyszerű menüvel.

[Károlyi Orsolya]
Igen, és ahhoz képest, hogy mennyire olcsó, teljesen finomak egyébként a dolgok.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És még egy kinokura, ami ez egy modern izakajalánc lenne. És itt is angol nyelvű menüt, illetve a tabletten való rendelést is le lehet adni. Egyébként pedig, hogyha még ilyen turista barát izakaját keresnénk, akkor Tokióban mondjuk van ez a Gompachi.

Ez egyébként több helyszínen is vezék, tehát több üzlete is van. Ez egyébként híres volt arról, hogy a Kill Bill film egyik jelenetét is lette. Aztán Shibuya-ban a Yoko-cho-t lehet említeni, ami ugye nem lánc, nem kifejezetten izakaja láncról van szó, hanem ez egy izakaja utca lenne, ahol rengeteg izakaját talál az ember.

Itt is szintén angol nyelvű menüt fog találni. És akkor van még az Oedo Ayatori, ami viszont Shinjukuban, ez a másik, tehát Shibuya, Shinjuku, másik ilyen nagyobb központ. Itt angol és még kínai nyelvű menüvel is lehet találkozni.

Tehát ennyi, amit szeretem volna, szerettünk volna, úgymond egy ilyen kört lerajzolni, tehát ha túrázni szeretne valaki a túra után, megfürdeni, élvezni a helyi lehetőségeket, és akkor utána még akár enni is, akkor ilyen lehetőségei vannak, és ezek talán nem igazán annyira még a magyar közönség számára még nem ismertek. Mindenféleképpen ajánljuk, hogy akárcsak tényleg kipróbálás szintjén, és hát hogyha meg tetszett, akkor a következő nap is lehet már menni egy másikba is. Én azért még meg szeretném kérdezni tőlet, hogy ezen kívül még mi az, amit feltétlen ajánlanál helyszín szempontjából, vagy akár tevékenység szempontjából is magyar turistának, vagy aki ide látogat Japánba?

[Károlyi Orsolya]
Nem is kifejezetten tevékenység, de például az összes téma, amiről most beszélgettünk, nagyon sok hely olyan, amit ha valaki van velünk, aki mondjuk tud japánul, akkor sokkal jobban élvezhető. És most már egész sok lehetőség van arra, hogy például nem egy teljes napra, hanem mondjuk egy pár órára például fogadni egy idegenvezetőt magunk mellé. És nem úgy, hogy például megvan egy csoportos program, hogy akkor ide és ide és ide megyünk, hanem akkor az idegenvezető egy pár óráig elvisz minket oda, ahol szeretnénk menni.

És talán, hát mondjuk fürdeni az nem feltétlenül biztos, hogy idegenvezetővel a legjobb, de például bejárni egy olyan helyet, ahol mondjuk sok izakaja van, és úgy állátogatni izakajákba, ha esetleg van olyan ismerősünk, aki japánban él, vagy ha nincs, akkor pedig fogadni egy idegenvezetőt, szerintem úgy sokkal autentikusabb. Igen, és akkor el lehet beszélgetni a helyiekkel, mert lehet, hogy lesz egy-két olyan rossz élmény, ami mi megpróbálunk bejutni, és mondjuk elutasítanak, ami nem feltétlenül azért, mert egyszerűen nem...

[Yanagisawa Gyöngyi]
Nincs kapacitás.

[Károlyi Orsolya]
Igen, nincsen kapacitások, és egyébként erről eszembe jutott egy nagyon kedves kis történet. Egy barbecue-s helyen öldögéltünk a férjemmel. Egy nagyon-nagyon régi épületben volt, és két nagyon cuki idős néni csinálta ott a kaját, és bejött egy négyfős külföldi csoport, és a néni próbálta nekik elmagyarázni, hogy hát ő nagyon szívesen fogadná őket, de nincsen angol menű, és nem tudnak angolul.

És halvottam, hogy a néni próbálja magyarázni, mondtam, hogy én nagyon szívesen segítek tolmácsolni nekik, hogyha akkor tudja őket fogadni, és akkor mondta, hogy tényleg? Az egész rendeléseket végigzoltuk úgy, hogy akkor én elmondtam nekik, hogy mi van a menűn. Megmaradt a csoport, és néni örült, te pedig dolgoztál.

Nagyon örültem neki, mert így legalább mindenki boldog volt. És te is kommunikáltál velük. Igen, meg én is jobban éreztem magamat, hogy az este mindenkinek boldogan ért véget az este, és senki nem ment haza, úgyhogy hát sajnos ez most nem jött össze.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Igen, amiről ugye az imént is beszéltünk, hogy nincs kapasztítás. A munkaerő hiány, illetve tényleg ez az angol nyelvtudás. Egyébként most már a mélyben elén is gyakran tapasztalom, hogy a pincérek azok ugye a fordítóprogrammal járnak.

Az elején megkérdezi, hogy ugye milyen nyelven, tehát ő most mit tudom én kínai, koreai. Ez tökéletesen működik is, ezt kell szeretni, és hát ehhez kell alkalmazkodni. De, hogyha ehhez alkalmazkodunk, akkor egy érdekes, kiváló, és felejthetetlen élményben is lehet részünk, amit mindenféleképpen ajánlunk tényleg minden kedves hallgatónak is, és mindenkinek, aki Japánba látogat, és van kedve is, meg bátorsága, hogy kipróbálja ezeket a dolgokat.

Az utolsó kérdésem, kedves Orsolya, mint ahogy mindenkitől ezt megkérdezem, hogy neked milyen színű Japán?

[Károlyi Orsolya]
Nekem Japán, és talán a sok túrezás miatt, de nekem Japán valahogy olyan zöldes, színű.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Tehát neked a túra adja ezt a zöldet, vagy van esetleg még más?

[Károlyi Orsolya]
Nem csak a túra talán, hanem Kyoto-t, ugye délen nincsenek körülöttünk hegyek, de éjszakon, és keleten, és nyugaton is hegyek veszik körbe, a hegyeket pedig fákborítják, és ez az, amit minden nap lát az ember maga körül. Kyoto-ban nagyon sok a zöld, és még ha nem is túráznék, akkor is látom magam körül a sok szép zöldet, és ez az, amit nagyon szeretek Kyoto-ban, és ez az, ami miatt nekem Japán az zöld.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Köszönöm szépen, és ezt a nagyszerű beszélgetést is hadd köszönjem meg a tapasztalatokkal, az ajánlatokkal együtt, és természetesen azt, hogy ezután is még több túrázás legyen, még több izakaja legyen, és még több onsen, és szent túl is természetesen érezd jól magad, és minél több helyet ismerjél meg.

[Károlyi Orsolya]
Nagyon szépen köszönöm, és nagyon szépen köszönöm a figyelmet is.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Köszönöm szépen még egyszer.