Mit ne hagyjon ki, aki Japánba jön ráadásul, ha még túrázni is szeret? #39– ELSŐ rész

#39. rész—ELSŐ epizód
Vendég: Károlyi Orsolya

[Yanagisawa Gyöngyi]
Orsolya, térjünk is rá rögtön az első témablokkunkra, ez pedig ugye a túrázás lesz. Te, hogyan látod, milyen lehetősége van egy ideutazónak, mondjuk Magyarországról, egy turistának? Te mit ajánlanál?

Korcsoport szerint akár, vagy nemek szerint, kertek például, vagy külvárosi rövidebb túrák, erdei kirándulások, vagy akár még a hegymászás is. Te, hogy látod?

[Károlyi Orsolya]
Hát leginkább, mivel Kiótóban élek, ezért Kiótóról tudok bővebben beszélni. Kiótóban igazából az olyan kis legegyszerűbb sétáktól, a kicsit komolyabb túra, vagy egy rendes túracipőt igénylő túráig, azt nagyjából mindent meg lehet itt csinálni. A legegyszerűbb az talán az, hogyha az ember például ellátogat a templomok kertjeibe, vagy a szentélyek kertjeibe, és főleg Kiótóban, Kamagawa az Kiótó közepén folyik végig nagyjából, úgy, mint ahogy a Duna mondjuk végig folyik Budapesten, és van rajta nagyon-nagyon sok híd, ahol át lehet menni az egyik oldalról a másikra, aztán meg vissza, és nagyon-nagyon kellemes végig sétálni a folyó mentén.

Nagyon sok ember szokott ott kocogni, szoktam látni bácsikat, ahol egy kicsit így edzenek, utját sétáltatnak, kisgyerekek játszanak, nagyon-nagyon idillés, nagyon furcsa szokott lenni, amikor mondjuk a világban sok minden rossz történik, és aztán az ember végig sétál a Kamo folyó partján, és annyira nagyott a békesség, hogy kicsit úgy érzi az ember magát néha, hogy nem is ezen a világon van.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Egy picit akkor ezért olyan Dunapart jelleg, nem?

[Károlyi Orsolya]
Kicsit más, de leginkább mondjuk Magyarországban ahhoz tudnám hasonlítani.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Ezt egyébként melyik évszakban a legérdemesebb megtenni? Gondolom inkább a tavasszi vagy az ősszi, az ami kellemesebb lehet, hiszen ugye hát mondjuk el, hogy nyáron nem igazán kellemes itt egész Japánon belül, hiszen a páratartalom az eléggé magas, meg hát ugye a napsütés is eléggé erős, de ha mégis valaki mondjuk nyáron tévedne ide, akkor is jó egy ilyenbe belevágni?

[Károlyi Orsolya]
Talán jobb a Kamo folyó partján sétálni, mint bárhol máshol. Ugye azért a folyó parton egy picikét hűvösebb van, mint bárhol máshol a városban, de azért leginkább azt ajánlanám, hogyha az ember megteheti, akkor július, augusztus és még szeptembert is azt kerüljük, mert az a három hónap az kibírhatatlan. Főleg az elmúlt pár évben most már nagyon-nagyon meleg van napközben.

Hát hajnali négy-öttől, amikor már kicsit elkezd világosodni, mondjuk úgy körülbelül hatig, amikor a Hiejhegy mögül előbukkan a nap, addig még viszonylag kellemesen lehet sétálni, és én nyáron abban az időszakban is szoktam futni. Van még egyébként a Kamo folyótól, ahogy az ember megy följebb, utána a Kamo folyó az ketté válik, és az egyik része az a Takano folyó. És ahol még egy kicsit északabbra megyünk, akkor ott van a Takaraga-ike, a Takaraga tó, és akarul is van egy ilyen kis futóút, és ott szoktam hajnalontan futni, vagy a Kamo folyó partján, és akkor még viszonylag kellemes, tűrhető idő van, úgyhogy ha az ember esetleg valamilyen okból mindenképpen nyáron kell, hogy jöjjön ide, azért egy ilyen nagyon korareggeli hajnali sét, az nagyon kellemes tud lenni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És akkor meg én a leszettő gondolom, tehát az, hogy ugye ébred a természet, annyi ember nincs, tehát ez inkább egy ilyen természet túra lehet, mégis ugye a város közepén. Körülbelül ez milyen hosszra tehető, de hány kilométer?

[Károlyi Orsolya]
Nagyjából a Takaraga tótól lesétálni az egy 3,5 kilométer a Demacia nagy állomásig, és onnan a város központ felé, talán egy újabb, hát két-három kilométer, de mondjuk, hogyha az ember, ahol mondjuk sokan meg szoktak szelni, Shijo és Sanjo környéke, az egy nagyjából egy ilyen két-három kilométeres sétnap. Az nem olyan vészes. Nem is olyan vészes, és a Keihan vasút az pont ott fut a folyó mellett, úgyhogy ha az ember kicsit elfáradt, akkor azt is megteheti, hogy kicsit felsétel éjszakra, aztán felszel megint a vonatra, és akkor vissza megy délre.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Mire kéne készülni? Mit gondolsz? Mármint nem csak erre a rövidebb túrára, hanem aki Japánba jön, és nem csak a hagyományos turisztikai látványosságukat nézné meg, hanem bevállalna akár mondjuk egy hegymászást, vagy egy erdei kirándulást.

Mi az, amit te ajánlasz, hogy mit hozzon magával? Ugye itt a helyszínen is nagyon sok mindent be lehet szerezni, ez egyáltalán nem probléma, de mégis egyfelől azért is, hogy ezzel ne teljen neki az ideje, és könnyebb valami, de mégis amire biztosan szüksége lehet.

[Károlyi Orsolya]
Egy jó túracipőt azt mindenképpen javaslok. Még hogyha nem is megy el az ember a hegyekbe, akkor is azért, hogyha sokat sétáljon, jöhet egy kellemes, lábat jól tartó túracipő, és akkor talán több ereje is marad az embernek arra, hogy még többet sétálgasson. Úgyhogy túracipőt azt mindenképpen javasolnám.

Aztán ugye, hogyha az ember kicsit kalandozik, és elmegy a hegyek felé, mondjuk a Hiei hegyre, vagy a Daimonji hegyre, és közben például elered az eső, akkor jobb, hogyha van esőköpány, viszont ezeket, egy olcsóbb esőköpányt például egy száz jenes boltban akár be lehet szerezni. Úgyhogy, ha nincs olyan nagyon kis, picire összehajtogatható túrázáshoz való esőköpány, akkor száz jenes boltban, vagy három száz jenes boltban ez is van néhány helyen, ott be lehet szerezni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Milyen dolgok vannak, amelyeket inkább viszont ne hozzon az ember, mert akár még itt, hogyha megveszi, akkor szuvenírként haza is viheti, és aztán akár el is ajándékozhatja, vagy saját magának is megtarthatja.

[Károlyi Orsolya]
Hogyha például van idő arra, hogy elugorjon az ember mondjuk túraboltba, akkor egy kulacsot azt például, én nagyon-nagyon szívesen ajánlom, hogy azt vásároljon itt az ember, helye válogatja, hogy hol mi van, és azért talán egy olcsóbb kulacsot, hogyha magával hoz az ember, tehát ne az legyen, hogy ne legyen semmi kulacs nálunk, mert az kicsit veszélyes, de ami most eszembe jutott, nem Kyoto, hanem Shikoku-n van a Czörügi hegy.

Ez Tokushima prefektúra, és ott voltunk egyszer fönn a hegytetőn, és ott árultak a Mombel-nek és annak a hegyi kis házikónak, ahol meg lehet szállni egy éjszakát, és aztán onnan lehet folytatni a hegymászást. És az ilyen helyekkel a Mombel szokott sokszor kollaborálni, és vettem egy nagyon aranyos kis Mombel-es kulacsot, amin a Czörügi hegynek az ott élő állatai voltak például rárajzolva, nagyon-nagyon kis aranyos figurákkal.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És ezt csak ott lehet nyilván akkor megvenni, és máshol nem. Tehát ez egy ilyen egyedi emlék is lesz egyben. Ez valószínűleg azért máshol is van, nem?

[Károlyi Orsolya]
Igen, ami például még volt ilyen, és azt vettem is, hogy Hokkaidónak a legészakibb szigetnek, és az egyik legészakibb részén a Rishiri szigeten van a Rishiri hegy. És ott magán a hegyen nincs ilyen kis hegyi házikó, ahol lehet vásárolni, viszont a helyi kombinikben ott pedig árultak Mombel-es, Rishiri hegyes pólót. Ugyanez a gyártó.

Igen, igen, igen, és nagyon-nagyon jól nézett ki. Nem tudom, hogy ismered a Rishiri kombut?

[Yanagisawa Gyöngyi]
Moszatra gondolsz?

[Károlyi Orsolya]
Igen, ez a moszatfajta moszat, amit a Rishirin nagyon sokat szednek ki a tengerből, és azt árulják mindenfelé. Ilyen kombu mintás a hátulja a pólónak, és ez nagyon jól néz. Amennyire tehetem, szeretem megvásárolni ezeket az ilyen helyi Mombel-es különlegességeket.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Mert hogy ebből biztos is, hogy csak ott lehet, tehát másról, hogy hiába keresi az ember, akkor nem kaphatja meg. Ha már hegymászás, meg azért így a nehezebb utak, meg erdei kirándulások, vannak azért itt veszélyek is, nem? Mire hívnád fel a figyelmet?

Én amiről tudok, azok ugye akullancsok, mert hogy itt is bőven akadnak, tehát nem ajánlatos semmi szín alatt rövidnadrág pólóban csak nekiindulni, hanem mindenféleképpen úgy olyan öltözék, hogy ugye az egész testet védjük. Ez azért is kicsit kellemetlen lehet, mert ahogy említettük, hogy a páratartalom az igen magas. Ami nemcsak a nyári időszak, hanem azért már március végétől folyamatosan kezd emelkedni a páratartalom, és aki mondjuk először jár Japánban, vagy nincs ehhez a klímához szokva, annak eléggé megterhelő lehet, hogy ugye az egész teste a nyakától a lába búbiáig be van fóliázva, hogy így mondjam.

De ennek elényére ez kell, mert hogy kullancsok vannak. Mi van még, amire figyelni kell?

[Károlyi Orsolya]
Például az előbb szóba került Hokkaido. Ugye Hokkaidon vannak barna medvék.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Igen, erről Szelei András egy korábbi epizódban, amikor Hokkaidóról beszéltünk, ő is erről részletesebben is mesélt, úgyhogy kedves hallgatóknak ajánlom azt a részt is ezzel kapcsolatban. Igen, tehát vannak barna medvék, de mégsem grizzly medvék.

[Károlyi Orsolya]
Nálunk is vannak örvös medve, azt hiszem a becsületes neve. Cukinovagumának hívják japánul. Ilyen holdalakú, mellén a macikának ilyen fehér kis rész van.

Eléggé nagy vagy? Kisebb, mint a barna medve. A medvékkel kapcsolatban én annyira nem vagyok otthon, és szerencsére még nem találkoztam élőben medvével, de hogy vannak.

Nem olyan gyakori legalábbis kiutó körül az, hogy medvével találkozik az ember, de azt hiszem talán két éve volt pont a Hielyhegyre felvezető úton, hogy egy egyedül túrázó hölgy találkozott egy macival, és a maci egy kicsikétel megkarmalázta a hölgyet. Nem lettek súlyos sérülései, de hogy ritkán, de megesik. Tehát akkor jobb nem egyedül megkivágni egy ilyennek?

Azt szokták mondani, hogy ez a cukinovaguma nem szeretne nagyon találkozni az emberekkel. Azt mondják, igen, medvék félnek az embertől. A barna medve az talán azt hiszem, az úgy megtanulja azt, hogy az ember például van nála kaja, és közel meg az emberhez, de állítólag a cukinovaguma amennyire teheti, pont annyira nem szeretne találkozni az emberekkel, mint ahogy az emberek se szeretnének találkozni vele.

Ha az ember egy hangosan tapsol, beszélget, rádiót hallgat, a rádiót szokták egyébként ajánlani, akkor nem jön az ember közelébe. Mi van a kígyókkal? Kígyóval szerencsére még nem találkoztam.

A manusi az azt hiszem talán egyfajta vipera, mint hogyha lenne itt a Kansai régióban is, ahol Kyoto is van. Kígyókkal még nem nagyon találkoztam. Egy szentében láttam egyszer valami nagyobb kígyót, de az gyorsan el is húzott másfelé.

Úgyhogy legalábbis Kyoto környékén annyira talán nem kell tartani a kígyóktól, de azért biztos, ami biztos, ne turkáljunk a mindenféle bokrokban.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Kijelölt túraúton érdemes haladni, mert ezeken a helyeken, hogyha ne kivág, akár az ember még egy ilyen hegynek is, ott is azért nagyon szépen kiépített utak vannak. Ha már ennyit beszéltünk itt Hokkaidóról, ez sem szóba, vagy itt hozzuk be ezt a Hyakumeizan-t, ami Japán száz híres hegye lenne. Ennek talán a leghíresebb hegye ez a Rishiri-dake, amiről te is az imént beszéltél.

Ez egy 1721 méteres vulkanikus hegy. Nagyon szép a formája. Tudja, hogy a tengerből emelkedik ki.

Eddig azért ez még annyira nem volt egy ilyen turisztikai vonzerő, de most kezdik felfedezni. Tehát azért még nem ezrével mennek oda az emberek, de ahogy az imént is mondtam, kezdik felfedezni. És azért is érdemes akkor talán ellátogatni oda, ha mondjuk valaki tényleg Hokkaidó vagy környékére elmegy, mert hogy még ez az idézelmetett érintetlenség az azért még várja.

Tehát nem feltétlenül kell a Fuzsihoz ragaszkodni, a Fuzsi-hegyhez. Ugyanúgy a formáját tekintve is egy nagyon szép hegyet fogod találni. Te mikor voltál?

Milyen évszakban?

[Károlyi Orsolya]
Mi október végén voltunk, és még éppenhogy mászható volt. Ugye Hokkaidó nagyon-nagyon éjszakon van ez a hegy, ez a legéjszakibb a száz híres hegy közül. Tele van velük az egész ország.

Október vége, az talán már egy kicsit késő volt.

[Yanagisawa Gyöngyi]
De akkor már havas, nem? Igen. És akkor kellett valami különleges túrafelszerelés?

[Károlyi Orsolya]
Igen. Angolul kremponnak hívják. Ez ilyen kis szegecses, lánctalp jellegű dolog.

Van olyan, ami már ilyen teljesen rögzítve van a túracipődhöz, és 12 kis szegecske jön ki belőle. És amikor mi mentünk, akkor nekünk csak ilyen 6 tüskés dolog volt nálunk, és emiatt mi vissza is fordultunk, mert úgy ítéltük meg, hogy azzal, ami nálunk van felszerelés, ez már túlságosan rizikos, és visszafordultunk. Egyébként ezt ajánlom főleg, hogyha az ember mondjuk turistaként jön, akkor valószínűleg benne lesz egy kicsit az, hogy ha már itt vagyok, akkor most már azért menjünk fel a tetejére ennek a hegynek.

De ott lesz még az a hegy, lehet még Japánba jönni, viszont hogyha lepotyogunk a hegyről, akkor már nem fogunk tudni jönni. Úgyhogy nagyon fontos feladni közben meg.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Akkor ti ketten voltatok, vagy egy csoporttal voltatok, vagy ott szerveznek, tehát ott be lehet jelentkezni egy ilyen túrára, vagy ha valaki tényleg oda megy, akkor teljesen magára van utalva.

[Károlyi Orsolya]
Mi ketten voltunk a férjemmel, és ugye ez október vége volt. Rishirin nagyjából májustól körülbelül, október közepéig, október 15 nagyjából az, ameddig az ilyen turistákra szakosodott például a túravezetők, szállások, azok nyitva vannak. Úgyhogy ha az ember Rishirin szigetre akar menni, akkor nyár, esetleg még szeptember.

Októberben, ahogy nézegettem mindenféle más embereknek a hegymászónaplóit, volt olyan bejegyzés, hogy már október elején is hó volt a hegyen. Inkább azt ajánlom, biztos, ami biztos, hogy menjen tavasz-nyár őt eleje. Ezt az időszakot ajánlom.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És ugye ott pedig nincs akkora páratartalom, hiszen ugye Hokkaido, az körülbelül a Földnek a szélességi körét, hogyha nézzük, akkor körülbelül azon a szélességi körön van, mint Magyarország, tehát akkor nem kell számolni a párával. Azért is jobb, ugye tényleg nyáron is akár, mert akkor feltételezem, hogy az öldelő vidéhegy színen is azért különböző növényzet is van, azt is akkor még élvezni lehet.

[Károlyi Orsolya]
Ami még nagyon fontos egyébként a Rishiri-heggyel kapcsolatban, hogy említetted, hogy most kezdik az emberek felfedezni, és abból adódóan, amilyen a szerkezete a hegynek, vagy az a vulkanikus kőzet, amiből ez a hegy összeáll, hogyha az ember nagyon sokat mászik rajta, vagy a túrabottyát nagyon beleszurkálja, akkor nagyon könnyen szétbomli. És emiatt nagyon fontosnak tartják, vagy a Rishiri-szigeten, akik a hegynek a karbantartásával, meg fentartásával foglalkoznak, hogy ezt megakadályozzák, hogy a sok hegymászó miatt, mondjuk, az út az leomlik. És van egy pár olyan szabály, ami mondjuk a többi hegyen nincsen, hogyha az ember viszi a túrabottyát, akkor mindenféleképpen kell, rá van egy ilyen kis sapkácska jellegű gumi borítása.

És ami még nagyon fontos, hogy nem lehet csak úgy a természetben elvégezni a dolgunkat, mert nem akkora... Magasságban nagy a hegy, de annyira kevés rajta a része, ahol az ember szabadon tud mozogni, hogy nem igazán...

[Yanagisawa Gyöngyi]
Persze, tehát látványilag is, meg higiéniai szempontból sem feltétlenül. Tehát akkor ez azt jelenti, hogy vinni kell magunkkal valami mobil WC-szerűséget? Vagy pedig vannak azért ott ilyen létesítmények is?

[Károlyi Orsolya]
Ennek a kettőnek a kombinációja, van egy pár, azt mondanám egy WC-szerű, egy ilyen kis építmény, és a mobil WC-hez való, a mobil WC, ami leginkább egy szatyor, és akkor abba belerakja az ember a keményítő anyagot, hogy azt biztonságban le tudja vinni a hegyről, és akkor egy kis WC-ülők jellegű van a kis boxokban, és akkor oda az ember elviszi szépen magával a kis WC-t, felrakja rá, és ezt árulják is egyébként a kombinikben. Ugye, hogy van szabály, de be is tudják tartani az emberek, erre készülnek is, hogy az könnyű legyen beszerezni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Egyébként mennyi idő alatt lehet ezt megmászni? Most mondtad ugye, hogy ti nem jutottatok fel a tettejéig, mert hogy abban az időszakban voltatok, de ahogy én így utána olvastam, hogy azért is ajánlják ezt a hegyet, mert hogy kezdőknek is viszonylag, tehát még belevághatnak, mondjuk inkább egy-két napra számoljanak, és azok is ugye, akik már tapasztaltabb hegymászók, hát nekik is természetesen egy izgalmasabb túra lehet, tehát magyarán, hogy mindenki megpróbálkozhat vele.

Ez valóban így van?

[Károlyi Orsolya]
Olyan kezdőknek ajánlanám, akiknek azért valamennyi tapasztalata van, és ha nem is hegymászással, de más sportokkal, így fitten tartják magukat, és sok erővel rendelkeznek, mert hát oda-vissza, főleg, hogyha az ember mondjuk még kicsit leül, eszik valamit.

[Yanagisawa Gyöngyi]
10-12 óra, vagy még több. Na most, hogyha két napra szervezi az ember, akkor van ott szintén ilyen szállási lehetőség?

[Károlyi Orsolya]
Úgy, hovan, ami leginkább arra van, hogyha az ember mondjuk, nagyon rossz az idő, és akkor oda be tud menekülni, végül is azért ott meg lehet szállni, de ezt inkább úgy szokták megmászni, hogy egy nap alatt.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Hogy két napra is be lehet tervezni, ezt inkább akkor hagyjuk. Tehát akkor magyarán azért inkább olyan valaki terveze ezt, aki már mondjuk mászott hegyet életében, illetve ahogy mondod is, hogy van azért olyan kondícióban, hogy akkor gondolom tényleg egy hegymenet. A hegymászáson kívül persze azért vannak más opciók is az ideútazóknak, és egy ilyen opció lehet még a kemping.

Ez is egy izgalmas dolog, mert hogy ezt is azért most kezdik úgymond felfedezni a külföldiek, vagy hát aki szereteleve kempingezni, az lehetőséget találhat itt Japánon belül is. Én arra lennék kíváncsi, hogy te körülbelül hány kempingben voltál eddig, és mi jellemzi a japán kempingeket? Mire kell figyelni, itt is milyen mondjuk a felszereltség, mi az, ami jó, hogyha van nálunk eleve, és mire nem kell viszont figyelni, mert az, hogy biztos, hogy lesz, vagy van.

[Károlyi Orsolya]
Összességében 10-15, ahol voltam, annyira azért nem sok, viszont ezzel a pár kempinggel is annyiféle felszereltségi fokozattal találkoztam, úgyhogy ez tényleg kempinge válogatja. Nem is azt, hogy felszereltségileg, de úgy, hogy az ember úgy megy oda, hogy nem visz magával sok cuccot, ami ilyen szempontból az a legjobb volt. Ugye most éjszakon voltunk Hokkaidon, úgyhogy akkor leugrunk délre a másik végére Japánnak a legdélebbi kempingbe.

Ez Iriomote-szigetén van, és oda mi repülővel mentünk a legdélebbi olyan sziget, ahol van kemping, és a Kansai repülőtérről mentünk Ishigaki-szigetéig, és onnan mentünk hajóval. Repülő, hajó, ezen elcipelni az embernek magával sátrat meg hálózságot meg mindenfélét, ez annyira nem kellemes, és nagyon örültem, mert ebben a kempingben lehet bérelni sátrat és hálózságot.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Tehát akkor nem kellett volna cipelni? Nem is cipeltük. Ugye akkor nyilván előtte, utána néztetek.

Tehát a lényeg akkor ezek szerint, hogy a kempingezés előtt mindenféleképp érdemes az interneten megnézni, hogy milyen lehetőségek vannak. Nagyon-nagyon különböznek. Mit lehet kölcsönözni, és egyáltalán akkor, hogy a felszereltség milyen.

Én is azért, ahogy olvastam, van olyan helye, ahol még függőágy is van, meg az, hogy mosógép például, vagy melegvízes zuhany. Ez azért általában szenderd. És vannak helyek, ahol még konyha, tehát saját főzési lehetőség, hűtőszekrény is, akár még rendelkezésre áll.

Tehát ezeket akkor még érdemes mindenféleképp az interneten megnézni, utána nézni. És akkor így visszatérve erre a campingre, amit említettél, ez közelebb van Tajvanhoz, mint az Okinawai, tehát a Japán részhez. Tehát ha úgy mondjuk, akkor itt tényleg kitörne mondjuk a kínai háború mondjuk Tajvanér, akkor mindenféleképp itt ugye a Japán oldal is ebbe bekapcsolódik, akár ezen szigetrévén is.

És ez egyébként a Yaeyama sziget csoport lenne, amiről meséltél az imént, és akkor ugye ez az Ishigaki sziget, ahova érkeznek a repülők, és akkor onnan komppal, hajóval lehet a többi szigetre is eljutni. Ez talán azért is lehet érdekes egy turistának, mert akkor elmegy a szigetre, ahol egyébként van lakosság, vagy ez kifejezetten a természet?

[Károlyi Orsolya]
Van lakosság, annyira talán nem sok, a kompp kikötője mellett van egy szupermarket is. Egyébként eszembe jutott még egy érdekessége erről a szigetről, van az Iriomotei vadmacska, nem tudom, hogy hallottál róla.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Igen, és ez egy nagyon aranyos, hát most kinek mi az aranyos, de hogy más, mint a megszokott macska egy kicsit, hogy ez is egy látványosság.

[Károlyi Orsolya]
Igen, sajnos egyébként nem nagyon lehet velük találkozni, nagyon reménykedtem, hogy véletlenül belefutok egybe, de... Nem, mert nem akarnak megjelenni. Nem, viszont nagyon örültem, amikor megláttam, hogy a kemping, ahol voltunk, a kempingtől egy pár méterre találtam egy ilyen kis emléktáblát, hogy ez az a hely, ahol felfedezték az Iriomotei vadmacskát.

Sajnos nem jött elő, viszont ebben a kempingben egyébként bérelni sátrat azt lehet, bérelni hálózságot lehet, folyóvíz is van, viszont áram az nincsen.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Tehát vinni kell magunkkal áramszolgáltatót.

[Károlyi Orsolya]
Vagy ha legalábbis a telefonhoz egy pár ilyen hordozható töltőt, és mivel nincsen áram, ezért este teljes mértékben sötét van.

[Yanagisawa Gyöngyi]
De akkor ott vannak a csillagok, gondolom, és akkor nincs ilyen, hogy csillagnézés, vagy valami...

[Károlyi Orsolya]
Nagyon gyönyörűek voltak a csillagok, viszont az volt, hogy felkeltem valamikor hajnali háromkor, hogy akkor én el akarok menni mosdóba, de van lakosság a szigeten, de azért...

[Yanagisawa Gyöngyi]
És a lakosságnak sincs áram?

[Károlyi Orsolya]
Ott van, ott természetesen van, tehát ma városon belül ott van, de a városon kívül meg kicsit ilyen dzsungeles volt a hangulat, teljes sötét, körülöttünk a dzsungel, mindenféle dzsungeles hangok, bár még sose voltam rendes dzsungelben, de így képzeltem el körülbelül a dzsungel hangjait, úgyhogy nagyon féltem kimenni a mosdóba, már csak azért is, mert Okinaván is van viperaféle, meg hatalmas nagy mérges százlábú, és miután végre felkelt férjem is, és rávettem, hogy én egyedül félek elmenni a mosdóba, úgyhogy kérlek jöjj el velem.

Miután végeztük dolgunkat, rájöttünk...

[Yanagisawa Gyöngyi]
Ha már meghalunk, akkor ketten haljuk meg, igen?

[Károlyi Orsolya]
Nem volt a mosdóban vipera, úgyhogy nagyon-nagyon megörültem, és amikor megörültem, és felnéztem az égre, akkor lettem a csodás csillagokat, akkor én itt most lefekszek, és nézem a csillagokat, és hogy lefeküdtem, egy pár másodperc múlva éreztem, hogy valami mozog mellettem, felpattantam, és egy hatalmas nagy mérges százlábú volt, úgyhogy...

[Yanagisawa Gyöngyi]
Komoly?

[Károlyi Orsolya]
Igen.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És akkor ezzel, tehát ilyenkor el kell futni, vagy mit kell csinálni?

[Károlyi Orsolya]
Nem vagyok benne biztos, hogy mit kell vele csinálni, de én elfutottam, és szerencsére nem csípett meg, úgyhogy...

[Yanagisawa Gyöngyi]
De megcsipetett volna, és mondjuk akkor álmodban is megcsipetett volna, nem? Ha akar. De erre utána már nem gondoltam.

Hogy ilyen rovarvédők, meg ilyesmik, ezek hatnak, ez ellen?

[Károlyi Orsolya]
Nem biztos. Nem vagyok egy nagy százlábú szakértő, de hogy ugye a szúnyog például azért jön az emberre, mert a vérét meg akarja iszogatni, de a százlábú, az meg nem akar különösebben semmit se kezdeni az emberrel, csak ha éppen...
 [Yanagisawa Gyöngyi]
Csak hogyha bántani akarja, nem. Lehet, hogyha alszunk, és akkor mondjuk végigmegy rajtunk, akkor nem lesz semmi. Szerintem igen, aztán hogyha mozogsz, és fenyegetve érzi magát.

Tehát akkor nem szabad álmunkba forgolódni sem. Ebből akkor a tanulság, hogy Okinawára is akkor mobil WC-vel kell a kempingbe járni inkább, és akkor megoldódik ez a probléma is. Ami még itt ennek a déli szigetnek egy érdekessége lehet, hát ugye az, hogy mit lehet ott csinálni.

Azon felül, hogy nézi az ember a csillagos eget, meg szép a táj, na jó, de hát hogy effektív valami konkrét tevékenység. Gondolom én, mivel nagyon szép a tenger, tengervíz, ott is még viszonylag azért érintetlen. Megint csak idézi el betéve, tehát amíg nagyon-de-nagyon fel nem fedez itt a turista hadsereg.

Lehet, gondolom én, buvárkodni. Ugye? Tehát ezek mind lehetőségek, vagy sznorelkedni.

Ezt még akkor olyan ember is kipróbálhatja, akinek nincs kifejezetten buvártapasztalata. És a másik pedig, hogy ezek a mangrove erdők, amiről lehet hallani, ez ugye a tengernek az árapály jelenségét. Amikor az tengerszint lemegy, akkor még gumicsizmával is el lehet ott lenni.

Ha meg fel, akkor meg ugye csónakkal. Körbe lehet járni. Ezen te voltál ilyen, túrán vagy?

[Károlyi Orsolya]
Nem, nem voltam sajnos. Nem tudok beszámolni. Nagyon szerettünk volna.

Aztán sajnos nem fért bele az időbe.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Tényleg, ez izgalmas lehet, mert ez az egy olyan erdőfajta, tehát ez a növényfajta, ami a sós vízben is megél. Legalábbis a leírásokból. Ez is egy olyan különleges élmény, amit nem talál az ember máshol.

És a növényvilágon kívül az állatvilág is, amit említettél a macskát. Meg hát azért ott vannak például ilyen, hogy Szent János-bogár nézés az éjszaktól függően. Ilyen is lehetséges.

Tehát azt szeretem volna ebből csak kihozni, hogy nem csak egyszerűen leül az ember a kis székre, és akkor jaj, most itt vagyunk és nézzük a természetet, hanem azért ott a helyi, akik ilyen túrázással is foglalkoznak, azért gondolkodnak bőven, hogy milyen programokat tudjanak kitalálni. És hát nem utolsó sorban azért ott van szintén egy ilyen kompall, aztán megközelíthető az okinavai város, a legdélebbi okinavai város, ahol meg megint csak fesztiválók, meg hát egyáltalán az ottani lakosság életébe is bepillantást lehet nyerni. Mennyi ideig voltatok ti ebben a kempingben?

[Károlyi Orsolya]
A kempingben egy éjszakát töltöttünk, és utána pedig visszamentünk Isigaki-szigetére, és ott is töltöttünk egy éjszakát. Hát egy hosztel jellegű helyen szálltunk meg, és éppen valami helyi fesztivál volt, ahol mindenféle iskolás csoportnak volt fellépése, meg helyi énekesnek volt fellépése, mindenféle helyi érdekes ételeket, italokat árultak, úgyhogy az is pont szerencsénk volt, hogy pont egy ilyen alkalommal mentünk, nagyon-nagyon finom volt minden.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Erre szerettem volna rákérdezni, hogy az étkezési lehetőségek a kempingekben hogyan vannak. Ott is akkor, tehát ilyen kempingi kombinyik, vagy inkább vigyen magával az ember ételeket, vagy vigyen magával konzerveket mondjuk, amit ott felmelegít, vagy ezt ez hogyan érdemes csinálni?

[Károlyi Orsolya]
Leginkább azt ajánlom, hogy az ember vigyen magával. Ez is kempingtől függ, van például, ahol a recepción mondjuk árulnak ilyen instantleveseket, de többségében legalábbis ott, ahol eddig voltunk, ott nem tapasztaltam azt, hogy árulnának nagyon bármiféle ehető dolgot. Mi általában szoktunk magunkkal vinni, biztos, ami biztos, vésztartalékként pár ilyen dobozos instantlevest.

Aztán grillezni szoktunk még nagyon sokszor. Nem a földre lakod a tüzet, hanem egy ilyen kis tartó a tüzednek, hogy ne a földet égelj, de össze, és akkor azon faszénnel vagy fákkal gyújtunk egy kis tüzet, és minden szupermarketben szoktak nagyjából árulni ilyen barbecuehoz való ilyen kis hálószerű cuccot, és akkor azon szoktunk sütni mindenféle húsikat, meg zöldségeket, és általában azt szoktunk csinálni, hogy kocsival szoktunk legtöbbször menni, és a legközelebbi boltban veszünk mindenféle ennivalót, és akkor aztán azokat ott elkészítjük.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Rá is szerettem volna kérdezni, hogy ugye egy turista, aki mondjuk bevállalná egy ilyet, annak érdemesebb inkább autót bérelni, vagy a tömegközlekedési eszközök is megteszik? Akkor feltételezzem, inkább az autót ajánlod.

[Károlyi Orsolya]
Igen, ez is mondjuk helye válogatja. Van olyan hely, ahol amit el lehet érni tömegközlekedéssel is, viszont hogyha az ember autót bérel, akkor sokkal de sokkal több választási lehetősége van, és azért nagyon sok olyan hely van, ahova majdhogy nem csak autóval lehet eljutni. Úgyhogy ha az embernek van Japánban használható jogosítványa...

[Yanagisawa Gyöngyi]
Magyar jogosítványt is át lehet automatikusan iratni Japára, de a turisták esetében az autókörcsözök viszont nemzetközi jogosítványt kérnek, és ők annyira nincsenek tisztában azzal, hogy az egyes nemzeteknél hogy van ez az átváltás, tehát hogy mit fogad el Japán, meg hogyan. Úgyhogy valóban érdemesebb a nemzetközi jogosítványt akkor kiváltani, és legyen mind a kettő. Legyen a magyar is, meg legyen a nemzetközi is, és akkor valamelyikkel biztos, hogy sikerül.

Egy kicsit elkalandozva a konkrétan a túrázástól, egyáltalán ki Károly Jórsója? Mert hát azt most már megtudtuk, hogy kiutóban élsz, és szeretsz túrázni. De hogy te hogyan kerültél Japánba?

Ki vagy te? Hogy kerültél Japánnal kapcsolatba? Mi volt neked az első dolog, amit úgymond megtanultál Japánról?

[Károlyi Orsolya]
Igen, ki vagyok én? Ezen néha én magam is elgondolkozom. Az első Japán emlékem, amire vissza tudok emlékezni egyébként, még semmi tanulás meg ilyesmi nem volt akkor, talán még általános iskolás se voltam, és volt otthon egy olyan könyvünk, hogy nézd, mennyi ország, mennyi nép.

Egy képes könyv, ami bemutatja, hogy a világon milyen emberek élnek, meg így a kultúrájukat. Kicsit nagyon leegyszerűsítve a gyermekeknek, de arra emlékszem, hogy a japán résznél volt egy bentós kép, meg a fürdős képre emlékszem még nagyon, hogy lemossák a testüket, mielőtt beszállnak a fürdők át, és hogy ez nekem valahogy nagyon tetszett. Főleg talán a bentó.

Ugye a bentó ez az ételdoboz, amibe az ember mindenféle finomságokat pakolt. Ez az első emlékem, de egyébként meg, ami már így ténylegesen tudatosan történt, az középiskolában az egyik osztálytársam mutatott nekem animéket, és akkor, ahogy néztem az animéket, és hallgattam a nyelvet, nagyon tetszett, hogy hangzik az egész. Ugye nincs másselhangzó torlódás a Japánban, hanem másselhangzó, magáshangzó, másselhangzó, magáshangzó.

Szótagokban beszélünk, igen. Ugye, és ez annyira kellemesen hatott a fülemnek, ez az ilyen magáshangzó, másselhangzó, kellemes váltakozás, és úgy nagyon megtetszett, és akkor így kezdtem el érdeklődni, aztán, hogyhogy nem, a buddhista főiskolájapán szakirányára keveredtem.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Buddhista főiskolára kifejezetten a Japán miatt mentél, és nem azért mert, hogy buddhizmus, vagy melyik volt előbb?

[Károlyi Orsolya]
Mind a kettő miatt a buddhizmus is érdekelt, és az egyik ismerősöm odajárt, és mondta, hogy hát itt van buddhizmus is, meg két évente indul japán szakirány, és hogy ez milyen jó is. Hát a buddhizmus is érdekel, meg úgy ez az egész buddhista főiskola Magyarországban, hogy ez milyen érdekes már, és akkor úgy jelentkeztem, aztán felvettek. Ott kezdtél el japánul tanulni, vagy azért volt előtt tanulmányod?

Nagyon-nagyon minimálisan, még középiskolás koromban, az említett animét tanultam. Igen, de az nagyon minimális volt. Elkezdtük a hiraganákat tanulni, aztán azt hiszem, hogy egy hónap, két hónap után, aztán abba is maradt.

[Yanagisawa Gyöngyi]
A főiskolán te a klasszikus japán nyelvre szakosodtál, és akkor itt egy kapcsolat van, ugye, Áronnal, Fittler Áronnal, aki beszintén volt egy beszélgetés. Ugye ő máshol tanult, de mindketten a klasszikus japán költészet, ez iránt érdeklődtetek téged. Mi fogott meg a klasszikus japán irodalomban?

[Károlyi Orsolya]
A klasszikus japán irodalomban is egyébként az fogott meg, ami magában a japán nyelvben is, hogy annyira szépen hangzik számomra a klasszikus verseknek, vagy nem is tudom, hogy a ritmusa, vagy az egész hangzása, és azért nagyon tetszett nekem. Annyira valamilyen mély ok, amit meg tudnék magyarázni, ez annyira nincsen, csak az, hogy valahogy nagyon tetszik, ahogy hangzanak ezek a szavak.

[Yanagisawa Gyöngyi]
És akkor ezt a klasszikus nyelvben találtad meg. Tehát nem a jelenkóriban, mert a jelenkóri is azért szépen hangzik, de a klasszikus neked még szebben hangzik.

[Károlyi Orsolya]
A jelenkóri is viszont, ahogy a vakáknak, ezeknek a klasszikus verseknek, ez a 5-7, 5-7-7 morás ritmus, ez nem tudom miért, de valahogy nagyon megfogott.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Neked is akkor a szíved csücskévé vált, ahogy Áronnak is. És olyannyira, hogy így akkor a klasszikus japán költészetből doktori fokozatot te japán egyetemen szereztél, hozzá ugye a Doshisa Joshi Daigaku-n, ami Kyoto-ban van, ahol most jelenleg is élsz. Na most erről az egyetemről azért azt el kell mondani, hogy ez egy női egyetem, csak nők vannak.

Gondolom a tanárok között azért van férfi, de lehet, hogy ott is csak nők vannak. Van férfi, és a professzorom is férfi volt. Akkor, amikor az ember pont, hogy is mondjam, a nemi ébredésének a hajnalán van, és bekerül egy ilyen női közegbe, akkor ezt hogyan lehet?

Ráadásul külföldön, Japánban mindenki nő, és mindenki még ráadásul japán nő is. Ezt úgy hogyan lehet túlélni? Számomra túlélés az nem nagyon volt.

Nem onalmas? Ugye csak nőkből áll, és akkor úgy én feltételeznem, hogy kicsit olyan egysíkú a dolog, nem?

[Károlyi Orsolya]
Én nem éreztem különösebben onalmasnak, viszont ezt mindenképpen hozzátenném, hogy mivel a doktori fokozattól kezdve jártam csak oda, az a pár ember, akikkel napi kapcsolatban voltam, alapból nagyon kevés ember volt a doktori vagy a mester fokozaton, klasszikus irodalommal. Jé, tehát akkor még így el is voltál szigetelve. Igen, viszont nem éreztem ezt egyáltalán rosszul.

Tehát ha az lett volna például, hogy az iskolán kívül mondjuk semmi más barátaim például nincsenek, akkor valószínűleg úgy éreztem volna, hogy ez túlságosan zárt. De mivel nagyon sok mindenkivel találkoztam az iskolán kívül is, ezért engem különösebben nem zavart.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Te azért nem a klasszikus japán irodalonnak szentelted az egész életedet, ha jól értem, vagy az életed nagy részét, hanem azért másnak is olyannyira, hogy például az Amazonon is megjelent egy könyved, ez a Heian-csóno monogatarito waka, vagyis a Heian dinasztia története is vakák. Mondjuk klasszikus irodalom, tehát nem távolodtunk el, de a lényeg az, hogy most akkor könyvkiadás. És még egy dolog, hogy te társszerzője vagy a százköltő egy-egy versének, ennek a kötetnek is, amit ugye Áronnal együtt adtatok ki.

Egyébként ezek az ötletek, hogy akkor most ebből, tehát hogy könyvformában és ebben részt venni, ezekben te benne vagy, vagy ezt úgy ajánlják neked, vagy ez tőled jön?

[Károlyi Orsolya]
Pontosítanék egyébként, hogy a Heian-csóno monogatarito waka, a monogatari, az maga egy műfaj, jobb-hiány nevezzük regénynek, és ez nem csak az én munkám, ez egy tanulmánygyűjtemény, amit a témavezető professzorom, amikor nyugdíjba vonult, az ő tiszteletére készítettünk. Nagyon sok embernek, aki valamilyen szinten kapcsolatban volt a professzorommal, mindenki írt valamilyen tanulmányt, és akkor mindenkinek a tanulmányait, azt szépen beleraktuk.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Akkor hányan írtatok ebbe körülbelül?

[Károlyi Orsolya]
Most oda szaladnék a polcomhoz, és megnézném, de talán legalább huszon azt hiszem.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Sokan, és akkor ebből vagy te egy. Igen, pontosan. Akkor is mindenféleképpen említésre méltó, és amit már ugye Áronnál is említettünk, hogy egyáltalán a klasszikus irodalom, és hogy miért érdekes az, hogy most valaki a XXI.

században ilyenekkel foglalkozik. Te hogyan látottál? Mit látsz abban, hogy most, a jelenkorban szükség van még ilyenre?

[Károlyi Orsolya]
Én azt mondanám, hogy az irodalomra, meg a szépre, arra szerintem bármikor, bármilyen korban szükség van, és aztán az, hogy ki melyik részét, vagy melyik országét élvezi szabad idejében, az akár teljesen mindegy is lehet, de az, hogy gondolkodni, megismerni azt, hogy gondolkodtak akkor, hogy milyen irodalmat hagytak hátra, használja az agyunkat, ez legalábbis egy agytréningre szerintem mindenképpen szükséges, és nem csak, hogy gazdagítja szerintem az embernek a lelkét azt, hogy megismeri ezeket a dolgokat, hanem maga az a tevékenység, hogy meg akarja ismerni ezeket a dolgokat, ez szépen az agyműködést egy kicsit talán felgyorsítja, és minden egyéb olyan helyeken, akkor talán nem is gondolná az ember, hogy fontos az, hogy mondjuk foglalkozzon az irodalommal, de lehet, hogy mondjuk azáltal, bárhol máshol, majd lesz egy olyan ötletünk, ami egyébként meg nem lett volna.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Igen, Áronnal való beszélgetéskor is azért felmerült valamilyen szinten ez a kérdés, és akkor is úgy azért próbáltunk arra rávilágítani, hogy a bölcsészet tudomány mint olyan, az vajon most miért került egy kicsit háttérbe, és ez miért probléma? És az utóbbi időben került nekem is egy írás a kezem közé. Érdekes, hogy amikor az ember valamiről gondolkodik, vagy valami úgy a fejében van, akkor úgy a keze közé kerülnek a megoldások, azzal kapcsolatos dolgok is.

És én csak annyit szeretnék ebből, amit olvastam, kihozni, hogy ugye a mai korunkban, ebben a neoliberális korszakban, amikor mindenben szinte ugye az ember a profit-ot keresi, akkor van egy olyan felfogás, hogy az ismeret, a tudás, az profit nélkül nem sokat ér. Tehát, hogy a bölcsészek, az egy kicsit egy ilyen köldöknézegető foglalkozás, mert hogy abból, abban a pillanatban nem biztos, hogy profitot tud hozni. Visszatérve például egy ilyenre, hogy klasszikus japánilodalmat kutat valaki, most ebből mit lehet profitálni?

Ugye felteheti az ember a kérdést. De a cikk úgy megy tovább, hogy Humboldt volt az német tudós, aki felvetette ezt a Bildung, tehát a képzés, a teremtés elvét, hogy az egyetemek és ugye a felsőoktatás, annak nem egyszerűen csak az a szerepe, hogy töltsérként bele öntse a diákokba a tudást, akik aztán azt majd ugye megjegyzik és visszaköpik, hanem az egyetem az egy ilyen általános műveltséget, minden valamilyen szinten, ugye itt a bölcsőszteti tudományú, valamilyen szinten egy ilyen hozzáértést, egy rálátást adjon, és az embert felkészítse a társadalomra, amiben majd élni fog, és még egy nagyon fontos, hogy az egyetemek és a felsőoktatás egy helyszínt biztosít arra, hogy az emberek, a diákok ütköztessék a véleményüket. És akkor itt jön tulajdonképp a következő, amire ugye tovább lépünk, tehát amit én most itt ki szeretnék hangsúlyozni, hogy ez pedig egy lehetőséget ad a demokratikus nevelésre.

Tehát akkor, amikor véleményt ütköztetünk, akkor tulajdonképpen kulturális módon vitatkozunk. És akkor nem arról szól a történet, hogy nem tudunk egyáltalán vitába szállni, nem tudjuk a saját véleményünket kifejezni úgy, hogy ezt a másik valóban megértse, és a másik pedig nem fog tudni erre normálisan reagálni. A bölcsészetnek, ebből csak azt szerettem volna kihozni, hogy a bölcsészetnek és a bölcsészet tudás tudományának művelése az valahol a demokratikus nevelésnek is egy része kell, hogy legyen, és egy része is.

És ahogy mondtad is, te is Zimént, hogy teljesen mindegy, hogy mit, milyen nemzetnek a kultúráját, irodalmát kutatja az illető, melyik kor lenne az, tehát hogy az jelenkore vagy sem, mert minden korban van valami olyan, amit, ha nem is rögtön, de össze lehet kapcsolni jelenkori tudomány ágakkal. És még egy nagyon fontos, hogy pont most, amikor az AI ennyire beindult, hogy egy átlag ember, elé tesznek egy képet, mondjuk ez egy Rembrandt kép, akkor ő nem tudja megállapítani, hogy ez most tényleg az, vagy mégsem ezt egy AI csinálta. Mert hogy az AI is már annyira kifinomult, és lesz az majd, tehát a bölcsőszudományokban jártos ember viszont meg fogja tudni állapítani.

Ő ezt tanulta, és ebben jártos, és ebben mélyült el. És én is úgy gondolom, hogy nem érdemes, vagy nem jó, csak is a profit oldaláról ezt megközelíteni. Azt is azért mondjuk el, hogy te, amellett, hogy klasszikus irodalom, amellett te nagyon is a jelenben is élsz, hiszen egyik hobbid az a lemezlosság, DJ-s vagy, ezt egyébként Magyarországon is már te művelted, kipróbáltad, vagy ez egy ilyen japáni megjelenés?

[Károlyi Orsolya]
Igen, Magyarországon is nagyon minimálisan, és nagyon hobbi szinten, de kisebb zenei rendezvényeken, leginkább barátok által szervezett zenei rendezvényeken, ott is DJ-ztem nagyon-nagyon minimálisan, meg kicsit egy Ableton nevű zeneszerkesztő szoftverrel is egy darab teljes számot azt sikerült összeraknom, de tényleg nagyon minimálisan, nagyon hobbi szinten. És aztán egy pár éve, amikor említettem mondjuk a férjemnek is, hogy kicsit próbálkoztam vele régen ebben otthon, akkor mondta, hogy nem akarsz próbálkozni megint, és neki vannak itthon bakelithez való lejátszó két darab, meg akkor CDJ, amiben például vagy a CD-t, vagy az USB darabot, és akkor azzal úgy lehet DJ-zni, úgyhogy ezek vannak itthon, és akkor gyelkeztem.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Akkor a férjed is DJ-zi?

[Károlyi Orsolya]
Igen, de ő is szintén csak hobbi szinten, úgy működik, vagy legalábbis körülöttünk úgy működik, hogy néhány zenét szerető ember, akkor ők szerveznek kisebb rendezvényeket, tényleg mintha maximum száz ember.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Na szép! És te milyen zenéket vál? Mert hogy a Facebook-odon például azért fel lehet fedezni egy-két ilyen támot, ahol te vagy kifejezetten magyar, technó vagy, én nem is tudom, rap, ilyen magyar népdal, technósított népdalok voltak, és ezt a japánok hogyan hallgatják?

[Károlyi Orsolya]
Nagyon szokták egyébként szeretni, amikor még így keresgeltem, hogy milyen műfa is lenne az, ami a mostani önmagamnak így mondjuk nagyon jó, meg azoknak az embereknek nagyon jó, akik jönnek ezekre a bulikra, és csináltunk egy kisebb bulit egy ismerősömnek a rámenezőjében, és nem is tudom, hogy hogyan, miként, de egy sima magyar népdalt felraktam, és az egyik ismerősömnek a gyerekei azok nagyon elkezdtek rá táncolni.

Ho-ho, hát ez tetszik a gyerekeknek. Aztán nézem, hogy ez lehet, hogy tetszik másnak is, és akkor nagyon elkezdtem ebbe az irányba menni, úgyhogy amiket mostanában általában az a kicsit ilyen technós, négynegyedes számok, és akkor azok mellé mindenféle, leginkább magyar népzenés, világzenés dolgokat, meg mellé még az összes többi kelet-európai országnak is, így a zenéjét, amik megtetszenek, és legalábbis azok, akik körülöttem vannak emberek, ők ezt szokták szeretni.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Szabad azért egy-két előadót említeni, hogy kiket szoktál választani.

[Károlyi Orsolya]
Gyorsan nézem a listámat, hogy miket szoktam. De például a kerekesbendnek egy-két számát, aztán van egy varkocs nevezető együttes, nekik nagyon sok ilyen dorombos számuk van, és azok is nagyon-nagyon jók, azt is sokat szoktam játszani. Van a folk error nevezető együttes is, és tőlük is szoktam egész-egész sokat.

Aztán felsorolhatnék itt, mint még rengeteget, de akkor még holnap is itt lennénk.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Te akkor hogyan inspirálódsz, illetve pont az, hogy hogyan talál, mik szerint találod te meg ezeket az együtteseket, ezeket a zenéket? Van-e akár példaképed így a DJ világában, hogy te hogyan scratcheled a bakelitet?

[Károlyi Orsolya]
Példakép, vagy ilyesmi, annyira, annyira nincsen. Igazából csak azt szoktam szem előtt tartani, hogy mondjuk olyan együttesek, vagy olyan embereknek a zenét, akiket nagyon szeretek, azokat amennyire lehet átadjam olyan embereknek, akik érdeklődnek iránta. És így a technikai részében nem is vagyok annyira ügyes, mint amennyire szeretnénk ügyes lenni, úgyhogy ez még talán még tíz év gyakorlás legalább.

De inkább azt szoktam fontosnak tartani, hogy a számválasztás az jó legyen. Ezt mondta még egyik haverom, amikor kicsit így nem voltam benne biztos, hogy akarom én ezt csinálni. Én tényleg nagyon minimálisan hobby szint, és mondta nekem, hogy ne aggódj, mert hogyha jó zenéket választasz, az sokkal többet számít, mint hogyha a technikád az nagyon profi, mert hiába profi a technikád, hogyha nem érdekesek a zenék, amiket választasz, akkor már élvezhetetlen lesz.

Én ezt szoktam szem előtt tartani, és akkor annyira, amennyire az időm megengedi, akkor itthon gyakorolgatok. Csak szeretném...

[Yanagisawa Gyöngyi]
Körgyezetet szórakoztatni.

[Károlyi Orsolya]
Igen, és szeretném a jó zenéket élvezni, és ha már esetleg itt vannak mellettem mások is, akik érdeklődnek, akkor élvezzük együtt a jó zenéket.

[Yanagisawa Gyöngyi]
Elgondolkodható, hogy ezen a téren is lehet Japánban az emberek figyelmét felkelteni, és hát így akkor ugye a magyar zene iránt is. Talán akkor pont a gyerekek azok, akik még ilyen ösztönös jelleggel is valami hasonlóságot is felfedezhetnek ugye a két zenében.