Nézz be az ABLAKBA Te is!
March 14, 2022

#6- A japán líra egyik gyöngyszeme...

#6- A japán líra egyik gyöngyszeme...

Kaneko Miszuzu (1903-1930)

Egy japán költőnőt szeretnék bemutatni, egy nőt, egy asszonyt, aki rövid élete során több mint 500 verset írt az élet szeretetéről, az ember magányáról, és a reményről. Élete során mégsem jelent meg egyetlen verses kötete sem.

Mégis verseinek szavai még ma is formáló hatással vannak a jelenkori írókra, költőkre, zeneszerzőkre és festőkre. Kaneko Miszuzuról van szó, aki 1903 és 30 között élt, mindössze 27 évet.

A japán irodalom Miszuzu munkásságát leginkább a gyermekversei által ismerte el – persze csak halála után. Versei valójában gyermekversek köntösébe bújtatott irodalmi gyöngyszemek. A gyermeki előadásforma mögött mély emberi érzések bontakoznak ki.

Jómagam is az utóbbi időben fedeztem fel néhány versét, melyek bevallom egy csapásra rabul ejtettek. A mondókás formába szőtt egyszerűséggel, és a gyermeki puritán szókincscsel kimondott őszinte érzések rabul ejtik az olvasót.

Az életből fakadó öröm és bánat, az embert kínzó egyfajta sajátos magány és a halál rótta feldolgozhatatlan veszteség miatti szenvedés közepette versei a remény halvány sugarainak melegét vetítik elénk a költőnő álomszerű képei által.

Miszuzu, Jamagata megye egyik tengerparti halászfalujában látta meg a napvilágot 1903-ban.

A természet és a tenger közelsége meghatározta gyermekkorát és világlátását. A rovarok, a virágok , a madarak és a föld apró élőlényei iránti szeretete és tisztelete olvashatóak ki soraiból.

A századelőn éledező japán gyermekirodalom megérintette Miszuzut is, aki 20 évesen kezdett el verseket írni. Ezeket irodalmi lapoknak küldte el. 1923-ban versei egyszerre 4 lapban is megjelentek és a kortárs irodalom a japán gyermekvers költészet üstököseként üdvözölte.

A verseit közlő lapok azonban egymás után megszűntek – ennek okait részben Japán háborús évei mögött kell keresni, és Miszuzu dédelgetett álma, egy verseskötet megjelentetése ezzel végleg meghiúsult. Magánélete sem alakult szerencsésen, férjével nem találta meg a közös hangot. A kudarc, a reménytelenség felőrölték. 27 éves korában vetett véget az életének.

--------------------------------------------------------------------------------

Négy rövidke versét szeretném most megosztani. Jómagam nem vagyok költő, sem pedig műfordító. Egyszerűen csak megpróbálom -talán botladozva, átültetni sorait magyar nyelvre. A japán szavak szó szerinti fordítása helyett inkább a hangulatnak és a víziónak a megragadására törekedtem.

Kaneko Miszuzu  /versek

A szirmok este hullanak

A reggeli fényben szirmait hullajtó virághoz

A verebek dörgölőznek.

A naplemente fuvallatában szirmait hullajtó virágoknak

Az esti harangok énekelnek

A szirmait az estfényben hullajtó virágok vajon kiben lelnek pajtásra?

A szirmait az estfényben hullajtó virágok vajon kiben lelnek pajtásra?

 

A következő két versnek a címe ugyanaz. Az első Miszuzu korai éveiből, a második pedig élete utolsó évéből való. Az utolsó vers hangulatából ez olvasható ki: aminek ott kellett volna lennie az már nincs ott. Amit el kellett volna érni, azt nem értük el. És amit elvesztettünk, az elveszett. Mindörökre. 

Vitorla

A kikötőbe érkező hajók mindegyikének

Vitorlája tépázott és piszkos.

Ámde a nyílt tengeren sikló hajók vitorláinak mindegyike

Szikrázó fényben és fehérségben duzzad.

 

Az a hajó, ott a messzi tengeren!

Légy mindig csak ott és ne fuss be egy kikötőbe se!

Mindig ott, a tenger és az égbolt közti látóhatáron!

Haladj hát tovább és tovább a messzeségbe!

Ragyogva,fényesen!

 

Vitorla

Míg egy apró pillantást vetettem az üres kagylóhéjra,

Ott a nagiszai tengerpart homokjában

Hová lett azalatt az a vitorla?

Elment.

 

Hát csak elillant, észrevétlen.

Volt valaki és

Volt valami.

 

Könnyes szempillába bújt szivárvány

Nem számít, hogy letörlöm

Újra és újra előbuggyan a gondolat könnyek formájában

Hogy árva gyerek vagyok én – bizonyára.

 

Hej, nézd csak nézd csak te gondolat

A szempillám sarkában megbúvó csodaszép szivárványt!