A fogyitabletták hatékonysága...Nos, lehet-e még "NAHÁT" érzésről beszélni a témában?
Biztosan lebegett már a Te lelki szemeid előtt is az a kép, amikor a felesleges kilók csakúgy leolvadnak az ember testéről.
Van ilyen? Most komolyan? Az biztos, hogy a Suntory nevű japán cég megalkotta a TOKUHO brandjét, azaz a teát, ami szó szerint olvasztja a zsírt. Ez nem kamu, nincs benne semmi szemfényvesztés, semmi rábeszélés – hiszen mint általában mindig, a japánok szeretik a dolgokat tudományosan megközelíteni. Több mint 400 embert követtek CT vizsgálatokkal, hogy a tea milyen hatást gyakorol rájuk valójában. És az eredmény a fent említett zsírolvasztás.
No, de ha nem tudnánk esetleg hozzájutni a Tokuho „bűvös” teához, akkor se csüggedjünk! Vannak más lehetőségek is, amiből lehet választani. Hiszen Japánban nem bíznak semmit sem a véletlenre!
Ha a nyelvünk ízlelőbimbóit említem, akkor hány íz jut az eszünkbe? Igen, igen az amikor az ízlelésre specializálódott receptorok beazonosítják a 4 fő ízt, amiről mi Európában beszélünk. Az édeset, a sósat a savanyút és a keserűt. Japánban viszont ez is egy kicsit másképp van, itt egy 5. ízről is beszélnek. Ez pedig nem más, mint az „umami”. Magyarul ez talán annyit tesz, mint a „finom íz”.
2020-ban jelent meg egy japán tanulmány, ami azt állítja, hogy a csökkent umami érzékelés az elhízáshoz vezető útra lépés egyik előjele.
A tanulmány kimutatta, hogy azoknál az embereknél, akiknél csökkent az umami érzékelésének a képessége, nagyobb valószínűséggel nőtt az energiabevitel szintje – magyarán többet ettek. Ráadásul ezek az emberek főleg az édességekben találták meg örömforrásuk nagy részét.
A tanulmány konklúziója tehát az, hogy a stabil umami-érzékenység fenntartása segíthet megelőzni a túlevést és ezáltal az elhízást.
Az umami-val kapcsolatban Angliában is folytattak kísérleteket és kiderült, hogy pl. az umami-t tartalmazó leves fogyasztása megkönnyíti a jóllakottság, azaz az elégedettség érzésének elérését és így elnyomja a fokozott étvágyat.
A kulcs tehát az umamit érzékelő nyelv edzésében van! De mi is ez az umami?
Akkor hadd mondjam ki végre: ez nem más, mint a glutamin. Ez egy aminosav, ami számos biokémiai folyamatban játszik szerepet. Glutamint az izomszöveteink állítanak elő, de így ennek ízét nem nagyon tudjuk kóstolgatni. A japán konyha egyik alappillére az ún. dashi, azaz a szárított halforgácsokból vagy moszatokból és hínárokból nyert alaplé. Ez pedig elég sok umami-t, azaz glutamin savat tartalmaz.
Most nehogy lelohadjon a lelkesedésed, kedves olvasó! Van egy jó hírem,
nem csak a japán ételek tartalmaznak umamit! Ugyan a hínárfélékben sokkal több van, de a paradicsomban (az aszalt vagy szárított paradicsomban még több), a kukoricában, a borsóban, a káposztában, a brokkoliban vagy a gombafélékben is van bőséggel. A parmezán sajt kifejezetten király, de említhetem még a nyers sonkát is. És persze ne hagyjuk ki a zöldteát sem!
Az Ajinomoto nevű japán fűszerbrandnek van kifejezetten umami-fűszere, vagyis ezzel fel lehet turbózni az ételt, amit épp eszünk vagy főzünk.
Visszatérve a kísérletekhez, két hétig fogyasztottak a résztvevők umamival dúsított ételeket (ez bármi lehet, európai japán, kínai) és azt vették észre, hogy jóval kevesebb élelmiszer elfogyasztásával is megélték a jóllakottság érzést, így előbb tették le a kanalat, ill. nem is, az evőpálcikákat.
A nyelvük érzékeli tehát az umamit és hogy minél jobban érzékelje ahhoz az kell, hogy minél többet egyenek belőle.
Magyarán tehát: edzeni kell a nyelvünket ahhoz, hogy minél többféle ízt meg tudjon különböztetni. Nem szabad tehát csak azokra az ételekre szorítkozni, amelyeket szeretünk – mert mondjuk édes, hanem minél változatosabb ízvilágban kell gondolkodni.
Aki pl. gyakran eszik sós dolgokat – mert úgy gondolja, hogy szereti és ezért eszi, az tudatosan nem veszi észre ugyan, de a tény az az, hogy megunja a nyelve a sósat. Várja, hogy érzékeljen más ízeket is, hogy aztán az agy megküldhesse a jóllakottság érzetének jelzését. Ez azonban kitolódik, mert nincs más íz, így csak esszük és esszük időtlen időkig a kedvencnek titulált ételeinket, azaz túlesszük magunkat. Tulajdonképp tehát ennyi a titok
Bármit lehet enni, sőt kell is, az a jó – óvakodjunk a diétákban hangoztatott élelmiszer típusok kategorizált egyoldalú fogasztásától. És óvakodjunk az érzelmi evéstől is vagy a megszokásból bevitt falatoktól mondjuk a moziban vagy a tévé előtt.
