Van egy kicsi kis könyvesbolt Tokió egyik aprócska utcájában Kanda kerület Jinbóchó negyedében. Erről a könyvesboltról az a gyerekdal jut az ember eszébe, hogy „egyszer volt, hol nem volt egy ici-pici lencsilány”.
De miért is lehet érdekes egy könyvesbolt, hiszen van belőle rengeteg.
Azért talán, mert nappal mesekönyvek árusítására szakosodott könyvkereskedés, este pedig miután lehúzták a rolót, az üzlet hátsó részében egy bár működik.
Az üzletvezető asszony, aki maga is korábban egy kiadónál dolgozott, jó érzékkel tapintott rá a lényegre.
Vagyis arra, hogy a felnőtt külsőben életünk során talán örökké megbújik a gyermek-lélek. Hiába, hogy a vendégek esténként alkoholt szürcsölgetnek a poharaikból, a szívük mélyén visszavágynak az önfeledt gyermekkorba.
A boltocska tehát két legyet üt egy csapásra. Nappal a gyerekeket és a szüleiket, no meg a mesekönyv-kedvelő felnőtteket szolgálja ki, este pedig többnyire azokat a középkorú felnőtteket, akik nosztalgiára, bátorításra és a mindennapoktól eltérő hangulatra vágynak.
„Amikor már nem bírom elviselni a mókuskereket de nem akarok csakúgy elmenekülni a realitás elől, akkor benézek ebbe a könyvesboltba” – mondja egy 40-es férfi. A gyerekeknek írt történetek egyszerűnek tűnnek mégis mély igazságokat mondanak ki nem szájbarágósan. A történetek főhősein keresztül az ember újabb és újabb aspektusait veszi észre a saját életének.
Itt van pl. a macska meséje, aki úgy viselkedik mint mi emberek. Mialatt rácsodálkozik a kávé ízére, a csésze szépségére megdöbbenve figyeli, hogy az emberek mennyi felesleges dologra fecsérlik a drága egyetlen életüket.”
Este, egy a bárpult mellett üldögélő 50 év körüli férfi hallgatja feszülten a többi vendéggel együtt, ahogy a boltvezető asszony felolvas egy mesekönyvecskét a vendégeknek. A félhomály, a bódító koktél meghitt hangulatot áraszt az ott ülők számára a fárasztó munkanap végén. A vendégek csöndben ellazulnak és hallgatják a mesét olvasó nő egyhangú, monoton ugyanakkor biztonságot sugárzó hangját. A mese egy kisfiúról szól, aki ha kell tűzoltó lesz ha kell akkor pedig más. Küldetésének érzi, hogy segítsen a bajba jutottakon.
A mesét hallgatva, a bárpult melleti férfiben felerősödik az érzés: biztosan nekem is van valami küldetésem, biztosan van olyan dolog amiben én vagyok a jó.
A cégnél, ahol a férfi dolgozik, a hasonló korú kollégáknak már majdnem mindegyike előbb jár a ranglétrán.
Aztán másnap, napközben egy 22 éves egyetemista fiú lép be a boltba. „Jurij Norsten orosz író könyvét, a Süni a ködben-t keresem” – mondja egyenesen a pénztárnál álló eladónak. Máris hozom, egy pillanat. – hangzik a kurta válasz. Megkérdezhetem, hogy miért épp ezt a könyvet keresi? Nincs belőle sok példány, csak kevesen ismerik.
„Tudja, most az idén mentem volna Oroszországba ösztöndíjra. Az orosz irodalmat kutatom. Még nem voltam soha abban az országban. Dosztojevszkij, Tolsztoj és a többi nagy írók egy olyan nyelven írtak, amit számomra kutatni határtalan öröm. El akartam menni, hogy a saját fülemmel is hallhassam hogyan beszélik az orosz emberek ezt a nekem olyan szépen csengő nyelvet.
De február végével köddé foszlott minden. Nem csak az én álmom, hanem az orosz kultúra bennem felépített palotája is romokba dőlt.
A tanárom ajánlotta ezt a mesekönyvet, hogy meg tudjak menteni magamban valamit az összeomlott palotából.
Tessék, itt a könyv – nyújtja át a diáknak az eladó, aki máris belelapoz ahogy a kezébe veszi. Röviddel eztán pedig megjegyzi mialatt előhúzza a pénztárcáját, hogy fizessen: a könyv japán fordítás ugyan, mégsem lehet benne semmi ellenségeskedést találni. Csak meleg szeretet és a szent barátság érzése van benne.....
Ebben a könyvesboltban több ezer japán és külföldi mesekönyv lelhető fel, az üzletvezető pedig havi rendszerességgel frissíti a kínálatot. Érdemes bekukkantani aki erre jár mindenképp!
