#38– ELSŐ rész: Én szeretem a lelkes megszállottakat – a Hopp Múzeum és Japán

#38. rész—ELSŐ epizód

Vendég: Gódorné H. Zita

[Yanagisawa Gyöngyi]

Kedves Zita, én nagyon-nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy itt most mi beszélgethessünk.

[Gódorné H. Zita]

Köszönöm én is a meghívást és a lehetőséget, üdvözlöm a hallgatókat.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egy rendkívül összetett és ugyanakkor egy szerteágazó személyiség is vagy úgy gondolom. Már gyermekkorodtól másképpen is megtapasztaltad a világot, egyfelül egy ilyen vallási szemszögből is, aztán tínédzser korodtól pedig a munkát, ezzel párhuzamosan pedig a tanulásba is teljes mértéggel belevetetted magad, hiszen kertészmérnöki diplomát is szereztél, aztán voltál pedagógus, majd család- és gyermekvédő tanár, és most pedig a Hopp Ferenc Keret-Ázsiai Művészeti Múzeumban dolgozol. Ha valaki felmegy a múzeumnak a holnapjára, és rákattint a munkatársak fülre, akkor azt találja, hogy te a könyvtárért és az adattárért vagy felelős.

Mit csinálsz te pontosan a múzeumban? Hiszen aki például a múzeum japán kertjében szeretne, az orientalista kertben szeretne egy sétát tenni, akkor biztos is, hogy először hozzád kell fordulnia, illetve a múzeumból is nagy valószínűséggel hozzád fogják őt irányítani.

[Gódorné H. Zita]

Igen, nagyon jó már a helyszín eleve, ahol vagyok, és nekünk négy helyszínünk van a múzeummal, és én Hopper bácsinak a házában vagyok, ami nagyon-nagyon-nagyon öröm számomra, mégpedig az ő váró szobájában, tehát pont úgy, mint 150 évvel ezelőtt, hogyha hozzá egy vendég érkezik, akkor hozzám fut be. Tehát ez az első frontos emberekkel való találkozása leginkább a feladatunk, és ez nagyon-nagyon izgalmas, mert tényleg egyszer egy mongol láma lép be az ajtón, aztán egy olasz kutató, aztán egy koreai szakos hallgató, tehát, hogy tényleg egy csupa csoda az egész helyszín, és ahogy említette, tehát alapvetően ugye én kertészmérnökként a zöld szakmán keresztül, meg a természettudományon keresztül foglalkozzuk a műtárgyakkal és a kerttel. A kert a múzeum nyitvatartási idejében szabadon látogatható, tehát hogyha valaki kötetlenül szeretne sétálni egyet, vagy egy szendvicset enni, vagy bármit, akkor ezt megteheti a kertben. Még enni is lehet a kertben?

Igen, tehát, hogy rengeteg padunk van, úgyhogy le lehet ülni, és akkor egyszerűen töltődni, élvezni a jó időt, mert hogy az egész Andrássy út hosszában kettő kert maradt így meg egyben, úgyhogy ott az egész környéken ez egy ilyen zöld oázis, ahova érdemes időről-időről betérni. Aki pedig mélyebbre szeretne élvezni, hát önöknek aztán rengeteg foglalkozás tematikusnap csoportvezetéssel rendelkezésre, úgyhogy a kert minden szinten elérhető.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egyébként ilyen csoportoknál van mondjuk létszám szabályozás? Bármennyit lehet egyszerre fogadni, hogy ez hogy van?

[Gódorné H. Zita]

A kert az egész tágas, úgyhogy ott hát mondjuk 30 fő fölött azért nem dolgozunk. 30 fő a limit? Igen, igen, tehát mindenféle nyelven is elérhetőek vagyunk, tehát hogy tényleg viszonylag széles a paletta.

Ahol limit van, amivel még én foglalkozom, és ami úgy az anyukaságomat élvezi, az a teaszobánk, mert hogy van egy japán teaszoba, ami minden elemében az Uraszenke Teaművészeti Iskolának a elemeiből készült el az ő építészei által, és a Magyar Uraszenke Egyesület működteti, de amikor látogatók egy ilyen tudástranszfer keretében szeretnének vele megbarátkozni, akkor szintén velem találkoznak, mert oda viszont tíz-négy többen nem férünk be, tehát ott van egy ilyen kisebb csoportmennyiség, és hát emellett nálunk mindenkinek egyébként, mert hogy tényleg, ahogy említetted, rengeteg ágaboga van a múzeumnak, mindenkinek van egy kutatási területe nekem a növényi szimbólumok.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát akkor az, hogy adattár a növényekre vonatkozik, vagy pedig az egész múzeumra?

[Gódorné H. Zita]

Igen, az adattárra külön kollégák vannak, úgyhogy nem is tudom, hogy hogy került a nevem alá. Hál' Istennek van egy közel 40 ezer adatos adattárunk, hogyha aki még így nem hallotta ezt a fogalmat, ez azt jelenti, hogy levelek, fotók, és tényleg az elmúlt 150 évben gyakorlatilag szinte mindenki hozzánk hagyatékolt, úgyhogy Közép-Európa egyik legnagyobb ilyen orientalista adattára van. Most az UNESCO egyébként így fel is ajánlotta, hogy UNESCO világörökség részévé kerülhet az adattárunk, mert hogy egy olyan elképesztően értékes, hatalmas, kincses bánya, és hát azt a Bagi Judit kolléganőm ápolja sok kolléga segítségével, úgyhogy ott van megint csak egy ilyen drága kincs, ez helyileg a Jászberényi úton kapott helyet.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez igen, ez most csak azért csodálkozom ennyire, mert hogy azért ez benne van a köztudatban, mármint a magyar köztudatban, hogy ott az Andrássy úton egy ilyen kaliberű múzeum létezik és működik?

[Gódorné H. Zita]

Hát nagyon szeretnénk hinni, vagy hogy mi mindent megteszünk azért, hogy ez benne legyen a köztudatban. Én úgy látom inkább, hogy a kutatók körébe, tehát ezek a tények, hogy ilyen mennyiségű műtárgyunk van, ilyen mennyiségű adattári anyagunk van, ilyen mennyiségű könyvtári adatunk van, tehát hogy azért mi egy ilyen százezres anyag fölött diszponálunk, és ez mondjuk egy nemzetközi konferencián mindig újra előkerül, hogy micsoda a kincsesbány. Itt a kelet-közép-európai térségben gyakorlatilag a Bécsi és a Krakkói intézettel mi vagyunk a három csúcsgyűjteménye ennek a témának.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Visszatérve egy kicsit azért erre a kertre, a japán kertre, mi a múzeumnak az egyedisége? Mármint japán kert vonatkozásban, mert hiszen Magyarországon azért máshol is vannak kertek, japán kertek, tehát mi az, amire kifejezetten a múzeum büszke?

[Gódorné H. Zita]

Igen, ahogy mondtad is, és ez a nagykövetségi kollégákkal és a japán kollégákkal mindig újra beszélünk, hogy valahogy Magyarország nagyon-nagyon szereti a japán kerteket, és ez úgy néz ki, hogy gyakorlatilag mióta a japonizmus betette a lábát Európába, és megérkezett a japán hatás Európába azóta, ez mindig is így volt. És a mi kertünk egyrészt korábból adódóan egy ilyen nagyon-nagyon régi darab, aztán hogy ez így megmaradt, gyakorlatilag az, hogy az épületünk megmaradt, hogy az anyagaink megmaradtak, és hogy ez a kert így megmaradt, ahogy említettem is az Andrássy út teljes hosszában, kettő darab kert maradt meg így egyben, hát ez egészen rendkívüli, és ez tényleg bárki, aki nem is orientalista, ő is hangot ad ennek, hogy ez a drága kincs így megmaradhatott. Ami pedig különlegessége, ahogy mondtad is, hogy ez nem is egy japán kert, hanem ez egy orientalizáló kert, tehát a Hopp Ferenc az alapítónk, ő úgy helyezett el benne műtárgyakat, hogy van egy japán teakert koncepciója, tehát hogy rituális kézmosóedény, lámpások, félúton megálló és a kert végében a teakunyhó, amit minden elemében japánból hozhatott, tehát ő pontosan ismerte, tudta a Rózsinak, a harmatosösvénynek, a teakertnek a struktúráját, erre rendezte be, de közben minket mindenféle keleti műtárgyak kísérnek, tehát ott van félúton, ahol ugye egyébként is megállunk egy teakertbe, egy kínai holdkapu, aztán mi közben megérkezünk a teakunyhóig, addig különböző indiai szentélyek kísérnek minket, úgyhogy gyakorlatilag, mint egy tárlat, tehát ezt az egész japán teakert koncepciót megfűszerezte egy ilyen ázsiai tárlat kínálattal Hopp Ferenc, és hogy ezek a tárgyak hála Istennek mai napig ott üldögélnek ebben a kertben, és látják el ezt a funkciót, amit ő megálmodott, hogy tényleg szemnek, érzéknek, fülnek, mindennek felüdülést nyújt ez a kert mai napig.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Most is ezt a kertet az eredeti, tehát a Hopp Ferenc által megálmodott, megépítetett formában lehet látni, vagy azért ezt azóta módosították, átépítették? Ez hogyan történt?

[Gódorné H. Zita]

Amikor ő ugye 1919-ben hagyatékolja a kertet ingatlant múzeumot, műtágyűjteményt a Magyar Államra, illetve a Szépművészeti Múzeumra, utána a gyűjtemény gyönyörűen gyarapszik, de valahogy a kertre senkinek nincs szeme. És jönnek évtizedek, amikor úgy elsűjjed a kert. Ráadásul ez tovább terheli az a helyzet, hogy a második világháborúban, ugye velünk szemben az orosz nagykövetség, tehát hogy ott aztán tényleg egy ilyen csatatéré változik gyakorlatilag az egész környezete, és így szépen a 60-as évekig sűjjed-sűjjed el, és aztán kap egy ilyen intézményi kertarculatot.

És ebből lép ki 2014-ben, amikor hál' Istennek előveszik a régi tervdokumentumokat, és visszanyeri a régi útstruktúrát, a műtárgyak is felújításra kerülnek, illetve valami cserére kerül, tehát egy replika kerül be a helyére, és újra előbukkan ez a fajta szép arca, amit Hopp Ferenc megálmodott. Egy pici csavarral, mert mondjuk annak a tónak a helyén, amit ő eredetileg a Te a Kunyhó előtt egy ilyen japán ívhíddal ívelt át, annak a helyére kerül egy színpad és egy nézőtér, tehát hogy valamilyen szinten természetesen megfelelve ennek az intézményének, de egy méltó szinten megfelelve az intézményi elvárásoknak. De nagyon bensőséges, nagyon kedves, tehát hogy most tényleg ugyanabban a hangulatban van, ahogy Feri bácsi ránk hagyta ebbe a nagyon vendégváró, kedves bambuszbámulásra és szirombámulásra alkalmas állapotban.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát akkor végül is azért rekonstruálták a kertet, abban a formában, amiben egy eredetileg volt. Na most a következő, ami eszembe jutott, hogy ezt akkor ki építette? Tehát most volt mellett egy kertépítő, vagy ő ehhez is értett?

Vagy úgymond kitalálta, tehát vizionálizálta, hogy ő milyen kertet szeretne, és akkor ezt úgy kiosztotta feladatként? Vagy pedig azért volt mellette valaki olyan, aki ez volt a foglalkozása, hogy kertépítő, és azért értett a dolghoz?

[Gódorné H. Zita]

Igen, ő amellett egyébként, hogy értett hozzá, mert hogy tudjuk, hogy a Magyar Kertészleti Egyesületnek is tagja volt, sőt, díjazott volt, sőt, díjakat is kapott, ebben a pillanatban ugye egy ilyen kertészeti aranykorban vagyunk Magyarországon. Emellett építész és kertész segítséget is igénybe vett, mert hogy neki volt személyzete, tehát a villának van egy oldalága, ahol volt két szinten egy-egy személyzeti lakás. Az alsó szinten egy gondnokházas pár élt velünk, ők a mai katalógus raktárnak a helyén éltek, és a felső szinten, ahol a japán teaszoba van, ott egy Starek Ignács nevű műkertész volt, tehát ő a mai kertészeti egyetemnek az előd intézményében, még a Ménesi úton végzett és szerezte meg a megszerezhető legmagasabb szintű magyar kertészeti szakképzettséget, és mint fiatal ember került ide Hopp Ferenc mellé, és az első pillanattól, hát itt élve alkotott Hopp Ferenccel együtt, tehát, hogy emellett, hogy ő is...

[Yanagisawa Gyöngyi]

Bentatásos formában, tehát el se tud szaladni, értem.

[Gódorné H. Zita]

Abszolút, abszolút, és hát egyébként itt van egy tragikus momentum is, csak hogy ez azért mondanám el, és azért szép, mert hogy sokszor így elmegyünk abba az irányba, hogy jaj, de milyen könnyű volt Hopp Ferencnek, vagy milyen egyszerű ez a műgyűjtő lét, hogy ő azért egy egyszerű kisfiúból lett egy nagyszerű műgyűjtő, és egy nagyszerű ember, aki nagyon-nagyon szerette az alkalmazottait, meg akik így vele laktak, éltek, meg vannak, a grafomán volt, tehát, hogy minden nap 10-20 képes lapja levele megmaradt, hogy mit látott meg, mire gondolt, mi tetszett neki, és így a kollégáinak, meg akik vele éltek, küldött haza datóját, meg tehát, hogy tényleg egy ilyen szereteti elejű, mindenkivel így foglalkozott, törődött, és 1916-ban 45 éves volt Stare Kignác, és ő gyakorlatilag az egész életét ebben az 1885-ben költözik ide, amikor ez a kerttel indul, tehát az egész életét ő itt éli ebbe a kis paradicsomba, ahol szaporít, és jeltáblás ágyásokban növényeket nevel, és honosítási kísérletek, és gyönyörűségek, és 45 éves korában, 1916-ban besorozzák, kényszerbesorozásban az első világháború utolsó hullámába, és ő ezzel annyira nem tud mit kezdeni, hogy ő kilép a felszerelésével az Andrássy útra, és ott fölbelővi magát. Tehát, hogy ebből a paradicsombból elvezényelve egy front vonalvra, ezt ő egészen egyszerűen nem tudta feldolgozni. Úgyhogy ez azt gondolom, hogy tényleg a mindenkinek az élet lentés fennségéről is egy jó lecke, csak hogy azt is mutatja, hogy milyen paradicsombba éltek ezek az emberek ott az Andrássy úton.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Meg talán nem is csak a, hogy is mondjam, a környezetváltozástól félt, az, hogy fel kell adnia azt az életvittelt. Tehát azt, amit ugye szeret, kutat, csinál, és hogy ennek vége lesz. Nem is feltétlen az, hogy most akkor a félelem is, hogy ő nem akar katona lenni.

Tehát itt nem a menekülésről van szó, hanem arról, hogy valóban azt kell feladnia.

[Gódorné H. Zita]

Ő az egész életében épített, életet nevelt, életet csiráztatott, dugványt hajtatott, és levéről levérre fejlesztette az életet. Ő most menjen el, és dolgozzon az élethez szembe. Ez azért nagyon jó, mert amikor tényleg így jönnek csoportok hozzánk, és mondják, hogy jaj, de hát nekik milyen könnyű volt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Könnyű volt, persze el vannak zárva, és akkor itt vannak ebben a csodaszép környezetben, de hát nem, valóban. Tehát az életnek megvan azért az árny oldala is. Azért is kérdeztem azimint, hogy a japán kert, vagy hát így, hogy orientalista kert, és ennek ugye ez a japános jellege, hogy minek lehet tartani, vagy miért lehet japán kertnek is bizonyos szinten nevezni ezt a kertet, hogy akik tervezik azt, hogy Japánba utaznak, hallgatók közül is akár, és ugye hát Japánban rengeteg japán kert van, de hogy ezek közül is melyeket, legfőképp melyeket érdemes, vagy úgymond, hogy a világ szeme is mely kerteken van rajta, hát érdemes úgy gondolom megemlíteni a Kyoto-i kerteket, ebből is ugye a Ryuanji templom kertjét, ami egy zen, híres zen kert lenne, aztán a Kinkakuji, a Ginkakuji, tehát az aranypavilon, illetve az ezüstpavilonnak a sétáló és szikla kertjét, és a Tendyuji templom, ami szintén egy sétáló kert lenne. Ha pedig Tokióban jár valaki, akkor a Hamarikyu Gardens, amit ki szoktak emelni, ez a park, ez egy ilyen több sétáló kertből áll a folyó mentén, és ez eredetileg a Tokugawa shogunatusnak volt a magánterülete. Illetve hát a Shinjuku.

A Shinjuku Gyoen, ami nagyon népszerű a cseresznyefavirágzás idején, ez is egy viszonylag nagy kert, itt ugye Tokió belvárosa, nagyvárosan belül is. De egyéb kertet, az ország szinten három nagy japán kertet szoktak megemlíteni, az egyik az Okayama megyében van, ez a Korakuen, ez egy nagy sétáló kert lenne. Aztán Mito prefektúrában, ez annyira nincsen messze Tokiótól, a Kairakuen lenne, ami egy tavas kert, nagyon szép tavas kert, és Kanazawában, Kanazawa megyében, ez sincs olyan túl messze Tokiótól, a Kendrokuen lenne, ami a sétáló, a tea, meg a teas kerteknek az elemeit egyesíti.

De tulajdonképp itt a kerteknek a koronája, amit feltétlenül ugye ki kell emelni, ami sajnos Tokiótól eléggé messze van, mert Shimane megyében, tehát ez a Japán tenger felőli oldalán terülel, az Adachi Művészeti Múzeum kertje lenne, ami azért érdekes, mert ez 2003-tól folyamatosan minden évben Japán legszebb kertjének a rangját nyeri el, de világszinten. Ez egy 165 négyzetméteres kert, tehát bejárni is már több, mint két órát igényel. Annyi még talán, hogy aki Oszakában jár, annak egy kicsit könnyebb eljutni oda, mert mondjuk három és fél óra alatt meg lehet tenni mondjuk busszal, de ha Shinkansenre ül, akkor még rövidebb idő alatt el lehet jutni.

Tehát ezek lennének így, hogy Japán kert, és hogyha az ember tényleg arra kíváncsi, hogy na most akkor a Japán kertnek a fogalma az igazából mi lenne, illetve az, hogy mi Európában az angol kerteket, meg a francia kerteket ismerjük. Most akkor mi a különbség, ha összevetjük őket, mert hogy az angol kertben is például a természetszépségét próbálja abban a formában megmutatni, ahogy van. A francia kerteknél ott nem, ott inkább geometriai formákra vágott sövényzettel találkozunk, meg ugye a hatalmas tereket, de hogy a Japán kert is akkor most hogyan különbözik.

Amit itt én úgy kivettem, de hát erre majd te részletesebben gondolom rá fogsz érni, az az, hogy a Japán kertnél inkább egy ilyen elvonulás, egy ilyen meditatív teret biztosító környezetről van szó. Itt is ugye a természetnek a közelségét, ami hát ugye az egész Japán kultúrára jellemző, a természet közelségét élhetjük át. Abban a formában, tehát hogyha az angol kerttel egy kicsit összehasonlítjuk, akkor megtartja ugyan a természeti, tehát a természetben is megtalálható formákat.

De nagyon érdekes, én úgy gondolom, mert hogy itt is ugye milliméterre nyírják, tehát hogy nem vadonő adódva, tehát itt szó nincs erről, de ezt nem lehet észrevenni. A kertészek ezt úgy oldják meg, hogy a kertet látogató az teljesen, száz százalékban élvezhesse egyfelől az évszaknak, másfelől pedig annak az órának a tökéletességét, amiben, amikor a kertet meglátogatja. Mondok erre egy példát, a valamelyik kilátóból, például egy ilyen sétáló kertnek, valamelyik kilátójából, este, hogyha felnéz a vendég, és megnézi a holdat, látja a teli holdat, akkor a kilátó előtt lévő fenyőfának az ága, ugye ne lógjon bele neki ebbe a képbe, de ne tűnjön úgy, hogy azt az ágat most ott levágták, hanem akkor ezt egy olyan formára alakítják ki, hogy az ne zavarja ezt a látképet, de ugyanakkor teljesen beleillik abba a közegbe, amiben az a fa létezik. Tehát itt én úgy gondolom, hogy nagyon sokféle definíciója lehetne, vagy van is a japán kertnek, mint fogalonnak.

Én most arra lennék kíváncsi, hogy a te olvasatodban a japán kert az mit jelent.

[Gódorné H. Zita]

Igen, ez most jó is volt, ahogy fölvetetted ezeket a gondolatokat, mert hogy tényleg, ahogy említetted, itt így Európában a japán kert olyan egynek tűnik. De ahogy Európában volt reneszáns, és barokk és angoltájkép, és középkori várket, ugyanilyen sokrétű a japán kertség is. Tehát, hogy tényleg a történelmi korszakokat, ha nézzük, hogy a nagyon bulya vadvirágokkal teleültetett, sőt, rovarokkal tele népesített helyankori kertektől, ha elindulunk, és aztán szépen elérünk az 1300-as évek során keletkező, kidolgozódó kareszanszóikra szárazkőkertekre, aztán ugye a 15.-16. században aranykorát élő teakertekre. Tehát, hogy egészen különböző, és akkor tavaskertek, sétakertek, tehát, hogy formailag növényanyagában, útvonalvezetésében, színvilágában, aztán, hogy meditatív vagy séta, vagy reprezentatív, tehát, hogy amennyi rétegződése van Európában, vagy a világban a kerteknek, a japán kertek sem egy ilyen homogén halmasz, hanem egy ilyen végtelen gazda kertészeti hagyományal bíró, rengeteg stílust és rétegződést fölvonoltató, gyönyörű kincses láda. Úgyhogy az első talán ez, amit így mindig megbeszélek, mert nagyon sokszor jön ez a kertészeti kérdés, hogy japánkertet szeretnék, és mitől lesz japánkert?

Én nekem az első kérdésem, ahogy egy európai kertnél is, hát, hogy kezdjünk el beszélgetni, hogy ön most egy ilyen ökológikus gondolkozású, vagy haszonkerti, vagy mit csinálna, hol csinálna? Mert, hogy a japánkerteknek a rétegeiből is ugyanígy tudunk válaszokat meríteni a különböző felhasználói igényekre. A másik, amit említettél, hogy, és örülök, hogy az Adachi Múzeumot is idehoztad, mert, hogy amit így a világban meghatároznak, hogy Magyarországon szeretnek úgy fogalmazni, hogy Magyarországon az a japánkert, ami így japán császári családtag meglátogatta, vagy japán tervező bele dolgozott.

Tehát, hogy mi szeretjük egy picit ezt a japán komponentst belekeverve autentikussal minősíteni a kerteket. Számomra a japánkert Magyarországtól Madagaszkárig onnantól fölfelé japánkert, hogyha azt látom rajta, amit Kyoto-ban is érzek, amit te is mondtál, hogy bemegyek, és tényleg minden ág, minden fűszer rendben van. Tehát érezhetően a kerten ott vannak a kollégák minden négyzetcentén minden nap.

És természetesen nem érzem ezt az egészet egy mesterséges keretrendszernek, hanem ahogy, tehát amit így te mondtál, érzésszinten, gyakorlatilag aki látott már egy, akár japánban egy japánkertet, vagy egy ilyen japán szinten fenntartott kertet, az sose fogja elfelejteni ezt a fajta elképesztő rendben levőségnek az érzését. A másik, ami számomra, tehát én a fenntartás színvonalában látom a kulcsot, nem az, hogy most ebbe egy japánból hozatott kő van, vagy növény, hanem az tényleg, hogy ez egy milyen színvonalon fenntartott kert. A másik, ez a fajta koncepció, amit pedig a japán kollégák szoktak megfogalmazni, legyenek ők teások, vagy ikebanások, vagy bármisek, hogy csak az anyagokat veszük meg, a teát, a csészét, a levesalapanyagot, a vágott virágot, vagy van elég időnk és tűz a lelkünkben ahhoz, hogy a koncepciót is megértsük és elsajátítsuk.

Tehát, hogy mondjuk tea esetében csak a csát veszem meg, vagy a csádót is elsajátítom. Tehát, hogy hajlandó vagyok-e egy picit ezen az úton járni, ami persze időigényes, meg energiaigényes, de hogy az egész úgy tud kiteljesedni. Ezek a tárgyak úgy szólalnak meg, és úgy találkoznak velünk méltó módon, és ezek a kertek is úgy találkoznak velünk méltó módon, hogyha egy picit elkezdünk járni azon az úton, ami felkészít minket ezekre a találkozásokra.

És hogyha pedig a japánoknak a választát keresünk, hogy mit olyan japánkert Európában egy japánkert, akkor ők egész konkrétan tudják erre a választ, mert hogy a Japánkerttöpítő szövetségnek van mindig olyan tagja, aki vizsgálja ezeket a japánon kívüli japánkerteket, és nekik egy tökéletesen összeállított listájuk van arról, hogy ki az, akit ők autentikusnak minősítenek. Tehát nekik van egy nagyon szép adatbázisuk erről, hogy milyen japánon kívüli elfogadottam, vagy audítáltam számukra is japánosnak, vagy japánnak működő kert van. Úgyhogy nem kell úgy a sorok között keresni a választ, hanem őnekik egész konkrét válaszok van erre.

Úgyhogy én számomra a japánkert az valahogy így beszél.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Most így két dolog, ami eszembe jutott, és amit említettél, hogy tehát maguk a japánok is nyilván tartják, hogy a japánon kívül hol léteznek, hol vannak japánkertek. Ha Magyarországon például valaki, most nem feltétlen magánszemély, akár egy szervezet is, úgy dönt, hogy ő most szeretne egy japánkertet, egy újabb japánkertet valahol létesíteni, akkor ezt megteheti szabadon, vagy engedélyt kell kérnie mondjuk ettől a japántestület, vagy kap segítséget esetleg ettől a testülettől ehhez. Ez az egyik.

A másik pedig, amit említettél, hogy a koncepciót kellene elsajátítani, vagy jobban megismerni ahhoz, hogy tényleg egy autentikus a magyar körülményekhez képest autentikus japánkertet létrehozzon az illető, hogy ezt hol kapja meg? Mármint, hogy ezt a koncepciót vannak olyan workshopok, vagy vannak olyan előadások, vagy vannak olyan kurzusok, vagy bármi, hogy egy nem kifejezetten japánorientált személy is, akkor azt a koncepciót, amiről most beszélünk, azt el tudja sajátítani.

[Gódorné H. Zita]

Igen, hál' Istennek nagyon sokan szeretjük Japánt Magyarországon, és ennek megfelelően a Kertnek az útján is nagyon sokan járunk. Hál' Istennek mindig is voltak kollégák, tehát, hogy most egy picit így a korábbi generációkra is visszanyúlva, ugye itt tényleg a japonizmus kezdete óta foglalkoztak ezzel a Kert stílussal, és ha a mai napig evezünk előre, akkor pedig van a Japán-Kert-Magyarország Egyesület, akinek a motorja Dani Zoltán, aki Japánban tanult, és megkapta bizonyítványolva az ő képviseleti jogukat Európában. Tehát, hogy ahogy minden művészeti ágra, hál' Istennek Magyarországon most már nagyon szép autentikus forrás van az elsajátítására, így a kertművészetnek az elsajátítására sokat dolgozunk, hogy tényleg ez mindenki számára nyilvános és hozzáférhető legyen, tehát, hogy azért ez egy kertiskola is egyben, ahogy említetted, workshopokkal, tehát, hogy tényleg együtt meccünk, együtt beszélgetünk, előadást tartunk, hogyha jönnek japán kollégák, akkor annak minden napja nyitott, és akkor lehet együtt építeni, tehát, hogy ezek abszolút hozzáférhető források. És hát aztán így a kertészeti egyetemtől kezdve a buddhista iskolákban is érdintik a kertművészete, tehát sok kolléga dolgozik még sok területen azon, hogy a japán kertművészet ismert legyen, de hogyha most itt a meceóllóig akarunk lehatolni, akkor hál' Istennek erre is van lehetőség, hogy valaki csak mondjuk egy hétvége erejéig bekapcsolódjon ebbe a fajta japán kertflóba.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egyébként nagy a kör? Tehát itt több százon vannak mondjuk, akik ilyen workshopokon személyre szabott bemutatókor részt vesznek?

[Gódorné H. Zita]

Hát ilyen harminc fő körül is szoktak befutni, tehát például most a tavasz folyamán lesz megint a HUB-ban egy japán kertmetszés workshop, tehát a metszési napunkat megnyitjuk a kapukat, és Dani Zoltánékkal, illetve a kollégáival fogunk együtt metszeni, és ez gyakorlatilag egy bemutató, egy mozettani tudásátadás, és utána mindenki kipróbálhatja magát, és megismerthet egy-egy cserjét a tanult módon.

Aztán várhatóan a nyár folyamán érkezik meg a Szentendrei Japán kertbe Dani Zoltának a mestere, a Yoshimichi sensei, és őneki is majd nyitott workshopjén lesznek. Ahogy ez már konkrétizálódik, akkor úgy is majd ezeket hirdetjük, ezeket a lehetőségeket. Tehát, hogy hál' Istennek 25 is nagyon sok szép találkozási lehetőséget hozza a japán kertművészettel gyakorlatban és elméletben egyaránt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ezekről a múzeum holnapján lehet értesülni, vagy van külön más felület is? Akit érdekel, az hogyan jut ilyen információkhoz?

[Gódorné H. Zita]

Mindkét szervezet, tehát úgy a múzeum, mint a Japán kertmagyarország Egyesület, egyrészt honlapon, másrészt közösségi média felületeken, ezeket folyamatosan népszerűsíti, ezeket az időpontokat.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Amit szerettem volna még feltétlen megkérdezni, hogy Magyarországon hány japán kert van? Úgyhogy most úgy a látókörben, amiről az által devített szervezet is tud, az hány darab?

[Gódorné H. Zita]

Most, ha egy hétvégi kirándulást kéne javasolnom, akkor alapvetően, amik így a koncepciót, vagy a fenntartást leginkább megközelítik. Tehát mondjuk ne egy kiótói kertre számítson senki, hiszen Magyarországon gyakorlatilag ilyen szinte finanszírozottsága egyik kertnek sincs, hogy egy kertésztím naponta centiről centire áthaladjon rajta. De ami megközelíti ennek a hangulatát, ugye az említett Szentendrei Kert, aztán a Szegedi Botanikus Kertek szintén nagyon jól be van reklámozva, és ott ugye nyáron is rengeteg lótusz rendezvényük van.

Ott van a lótusztó mellett egy ilyen japán kerti rész. A Gyulai Japán Kert szintén egy autentikus tervek és fenntartás alapján működik. Aztán a történelmi kertekben, hogyha mászkálunk, akkor ugye a Zugló Japán Kert és az Állatkertnek a japán kertje.

Állatkerti japán kertet főleg azoknak érdemes megtekinteni, akiket mondjuk a bonszájok is érdekelnek, mert hogy a Magyar Bonszáji Egyesületnek ott van egy ilyen állandóan kihelyezett gyűjteményi tárlata is. És aztán még egyébként rengeteg intézményi kert is van, és magánkert is van, tehát, hogy nem csak parkokban érhetjük el ezeket a kerteket, hanem hogy több szállóda intézmény rendezvényhelyes szín házi kertbe botolhatunk bele ilyen módon, hogy bekukkantva a kerítésen találkozunk egy ilyen kertet.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Még a házi kerteket is akkor nyilván tartják. Igen, nyilván tartják. Be kell jelenteni, gondolom, hogy én most csináltam egy japán kertet, és akkor az nyilván tartásba kerül, és aki arra jár, akkor bekukkanthat.

[Gódorné H. Zita]

Igen, angol módra hál' Istennek jönnek át ezek az alulról induló civil kezdeményezések, és ott van egy nagyon szép mozgalom, amit aztán Franciaországban, tehát, hogy sok-sok-sok helyen terjedt, sokfajta ilyen nyitott kapuk önnepe keretében, és azt látjuk, hogy Magyarországon is egyre több házi kert tulajdonos büszke a kertjére annyira, hogy meghirdett ilyen nyitott kapus napokat, és el lehet látogatni. Úgyhogy jó híren van, hogy az ázsiai kertek közül is többen, többenek van ilyen megtekinthető zónája.

Például egyébként Dani Zoli-nak a szentendei magánkertje is időnként megnyitja a kapuit, és azt is meg lehet tekinteni. Úgyhogy tartsuk nyitva a szemünket, mert ahogy a nagykövetségi kollégák is mondják, hogy Európában mi ez a japánkertnyüsgés mindig is Magyarországon?

[Yanagisawa Gyöngyi]

Mi ennek az oka vajon? Mert hát most akkor angol kertet is lehetnem érne, lehetne. A nem csak kifejezetten japán érdeklődők is ezek szerint nagy szívességgel és nagy szeretettel építenek japánkerteket, de vajon miért?

[Gódorné H. Zita]

Igen, ennek nagyon érdekes lélektani vagy történelmi oka van, és azt gondolom, hogy ez egy picit az egész hivatásodat vagy szívügyedet is érinti, hogy ugye te is ennek a fajta hídépítésnek az embere vagy a két nemzet között, és hogy ilyen emberek, akik hidat kovácsoltak a két nemzet között, vagy nagyon szerették japánt, vagy japánok közül nagyon szerették Magyarországot, hiszen rengeteg japán van, aki nagyon szereti Magyarországot.

Nálunk ez a hídnek, ennek a hadságos hídnek a közlekedése mindig is akadálytalan volt. És hogyha így történelmileg, nálunk a Hope Múzeumban ez kifejezetten jól kutatható, és én is ezt így nagyon sokszor lapozgatom és nézem ezeket a történelmi adatokat, hogy hogy lehet ez a fajta kötelék, hogy a történelmi korok óta adott ez, és aztán van egy csúcs ugye a 30-as években, ez a turáni magyar mozgalom, ami mentén eljutunk egész odáig, hogy mi aztán itt a vérrokonyságig összeülelkezünk. De ezt egész komolyan gondolva, és egyébként a Hope Múzeum igazgatója ennek a mozgalomnak, az egyik vezető tagja, tehát Csolnoki Felvinci élharcosa ennek az egész mozgalomnak.

És a 30-as években, amikor ugye egyébként Európában borzasztó hideg a kapcsolata a mandzsúriai események kapcsán Japánnal, Magyarország akkor is feltétlen szeretettel fordul Japán irányába, és amikor megérkezik Takamatsu herceg és Kikuko hercegnő az európai látogatásra, akkor gyakorlatilag ilyen tenyére hordozva, kézről-kézre adva. Tehát, hogy nálunk ez az autópálya két nemzet között emberi szinten sose tört meg. Aztán persze II.

világháború után ilyen könyvégetés keretében gyakorlatilag mindenkit félreállítanak, és ez egy ilyen tárgyalhatatlan témává nyílik. De emberi szinten valahogy én azt látom, hogy tényleg van valami kötelék. Tehát, hogy nem gondolom, hogy ez genetikai, vagy nyelvészeti, vagy ilyesmi lenne, de hogy az esztétikai párbeszéd, a lélektani párbeszéd valahogy könnyen járható számunkra, azt viszont egyértelműen és tapinthatóan látom, hogy ez működik.

És azt gondolom, hogy ennek a fajta igénynek a megtestesülése az, hogy tényleg a japonizmus megjelenése pillanatától fogva pattantak ki ezek a kertek. Még most itt a szocializmusban is, hiszen Mitsui Sen-nek a munkássága, aki nagyon sok japán kertet épít Magyarországon a 60-as, 70-es, 80-as években, tehát, hogy töretlenül működik ez, és igénylik az emberek, és épülnek ezek a kertek. És saját személyes tapasztalatom az, amit aztán itt bárkivel, aki így orientalizmussal foglalkozik, megosztva mindenki egyetértezzel, hogy valahogy magyarként nekünk sokkal nehezebb Nyugat-Európainak lenni, mint Ázsiainak.

Én ilyen nemzetközi versenyeken dolgoztam versenybíraként közel egy évtizedet, és ott aztán, hát aki már dolgozott valahol nemzetközi versenyen, vagy így belelátott a sportdilmámáciába, tehát, hogy ott aztán ülik az emberek egymást, és nagyon-nagyon éles. Igen, tehát, hogy vannak ilyen nehéz terepek, ahol borzasztó nehéz barátságban lenni bárki mással. És, hogy ott aztán, hogy milyen szinten élesen kirajzolódik az, hogy magyarként mi sokkal inkább vagyunk ázsiaiak, és én ezt így maximálisan bókként és jó szendékkal mondom ezt a megjegyzést, tehát, hogy mi sokkal hamarabb vagyunk ázsiaiak, mint nyugat-európaiak, az biztos.

Tehát ez teljesen kézzelfogható és tapintható. Azonnal, hogyha szavazási érdekszövetséget kell összeállítani, ha pontozási észrevétel, ha óvás, ha bármi fajta ilyen szintű együttműködés során, annak ellenére, hogy mondjuk a nyelvi hidak sokkal adottabbak, én nagyon nyelvi szinten beszélek, némettől is, angolul is értek, franciaul, spanyolul, tehát, hogy azt mondanám, hogy kézzelfoghatóbb lehetne egy európai szövetség, valahogy mégis a zsigeri szinten az együttszavazás, az összetartozása, a ilyenek mentén valahogy mindig hamarabb ázsiaiak vagyunk.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez nagyon érdekes, amit mondasz. Talán azt fűzném ehhez hozzá, hogy nem lehet, hogy akkor, amikor a magyarok összekerülnek a japánokkal, én direkt nem azt mondom, hogy a keletiekkel, mert a többi nemzetet annyira nem ismerem, de hogyha összekerülnek a japánokkal, akkor nem lehet az, hogy a magyarok ugyanúgy viselkednek, mint abban a helyzetben, amikor a nyugati kollégákkal kerülnek össze, tehát ugyanúgy nagyon nehéz bármit megszavazni, csak pont a japánok azok, akik tudják ezt, és ők kezelik a helyzetet, és ezért tűnik úgy a magyaroknak, hogy mi közelebb állunk a japán gondolkodáshoz, vagy akár így akkor az ázsiai kultúrához.

Tehát a magyarok szerintem ugyanolyan mindenhol, csak a fogadás, tehát a fogadj Isten az, ami más, és pontosan a japánoknak ez a simulékonysága és az alkalmazkodó képessége adja meg a lehetőséget arra, hogy simán menjen a dolog, és adja meg az illúziót arra a magyar partnernek, hogy azt higgye, hogy ő jobban tartozik ehhez a csoporthoz, mint a nyugatihoz. Azzal mondom, hogy kérdőjel, mert ezen érdemes tényleg talán véleményt ütköztetni is akár, de teljes mértékben egyetértek, amit mondasz, hogy egy ilyen nyugati nagyobb konferenciától kezdve összejöveteleken valóban nehéz lehet egyeztetni és egyességre jutni.

[Gódorné H. Zita]

Egy objektív tény mellé rakott téve, hogy igen, lehetne ez az érzés, hiszen én beszélek gyakorlatilag mindenkivel, igyekszem így amennyire tudok a saját nyelvén, meg barátságosan, meg tehát, hogy én egyeztetek a franciákkal is, meg a kínaiakkal is, meg az indonézakkal is, meg a japánokkal is, csak az eredménye tehát, hogy tényleg bement, beírta, bevitte, azt látom, hogy Nyugat-Európa nem, pedig megegyeztünk, és a keleti partnerek pedig igen. Tehát azért tudunk egy picit itt a barátságnál, mert hogy egyébként utólag megkapja minden ország az értékelési lapját, és akkor ott aztán feketén-fehéren látom, hogy a megbeszélt egyességekből mi köttetett meg, vagy mi született meg cselekvés szintjén, és ez az eredmény nekem, ez egy ilyen fekete-fehér eredmény, és tehát, hogy egy picit a japánoknak az érdemére, pedig kemények, tehát, hogy ők aztán beverik a nullát bárkinek, de hogy azokat a fajta egyességeket, hogy milyen beadványok mennek be, vagy ilyesmi, az sokkal korrektebbül zajlik.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez érdekes egyébként, amit így mondasz. Tehát így visszatérve akkor a 30-es évekre és turanizmusra, és akkor, hogy Magyarország, vagy hát a Magyarság keresi a helyét a világban, és hogy akkor itt jön be a keletre való kacsindgatás is, és ezzel együtt a japán kertek, meg japonizmus, meg mindenféle dolog. Tehát, hogy ez a folyamat, de most így visszatérve, hogy kelet, és hogy múzeum, ahol ugye nem csak japán dolgok vannak, hanem mondjuk vannak kínai dolgok is, és azon csodálkoztam el, amikor mondtad, hogy még most is a japán iránt, a japán kiállítás, és egyáltalán a japántárgyak iránti érdeklődés verhetetlen és nagyobb, mint más országok iránt, hogy akkor, amikor most jelenleg, ugye hát Kína sláger, gazdasági kapcsolatoktól kezdve úgy a kulturális kapcsolatokon át, sokan tanulnak kínaiul, ennek ellenére is maradt Japán az első helyen?

[Gódorné H. Zita]

Hát lehet, hogy nálunk így Hofferenc szelleme lebeg, és ő okozza ezt, mert hogy ő neki ugye kimutatható, szintén objektív számukkal kimutatható volt a szerelmének a mértéke. A japántárgyak irány, de minden esetre a mi kiállításterünkben egyértelműen a japántémák egy sokkal magasabb látogatói számot eredményeznek.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De miért?

[Gódorné H. Zita]

Hát a kínai is nagyszerű.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Hát most a kínai tárgyak között is biztosan van olyan, ami egyedi és kiemelkedő.

[Gódorné H. Zita]

Igen, igen, igen. És egyébként a sinológus kollégákkal, ha egymás mellett állunk, és ilyen bármilyen japántémáról beszélünk, akkor mindig mondják, hogy ez is kínai eredet. És maguk, a japánok is mindig mondják, tehát, hogy tényleg a nulladik lépés az, hogy ez az egész Kínában született meg.

Így van. Hányedik században hatol át, és aztán hát a japánok maguk sem szégyellik ezt, hiszen ugye átvesznek valamit, és aztán csinálnak belőle egy tízször akkor a művészeti ágat. Tehát nincs ezen semmi szégyelleni való.

Tehát, hogy abszolút a megbecsülés szavával fordulva a forrásként működő kínai és koreai kultúra iránt, de valahogy a magyar látogatók a muzium alapítás pillanata óta számban felülreprezentáltak, amikor japántémák jelennek meg. Ennek ellenére egyébként, hogyha a magyar kulturális szférában mozgunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a kiállításuk zöme egyébként kínai. Tehát, ha most kiállításokat szeretnék ajánlani ázsiai témában magyar látogatóknak, akkor tudnám mondani, hogy a Népraizi Múzeumban jelenleg zajlik egy kínai történelmi-gasztronómiai kiállítás, és még számos pontján, tehát Szegedtől mindenfelé, bármerre járunk, akkor sok-sok-sok kínai témájú kiállítás van, és egyébként 25-re is, mert hogy mi ezekben a kiállításokban azért jellemző módon közreműködünk, tehát úgy rálátunk, tehát 25-re is a partnerintézvények, vagy a központi irányítás irányából a kezdeményezések, azok kínai témájú kiállításokra fokuszálnak. Tehát agyak-hadseregtől a kortás-gasztronómiáig minden témában megjelenik Kína, nagyon-nagyon szépen, és nagyon jól, és nagyon helyesen elképesztő erőfeszítéseket tesz a kínai kulturális intézet, a korai kulturális intézet, és a Japán Foundation is, tehát hogy hál' Istennek csak most itt a három, és akkor még nem beszéltünk Törökországról, Indonéziáról, Indiáról, és így tovább, tehát hogy minden ország nagyon szépen szerveződőket, a kulturális programokat, és valóban a kultúrszektorban a kínai reneszánszot látjuk most, vagy a kultúrszektorban is, de az érdeklődés valahogy nálunk egyértelműen azt mutatja, hogy a japán esztétika valahogy, és akkor most nem beszélek máshol tényleg, mert ugye mi egy ázsiai művészeti muzeum vagyunk, tehát hogy nem hírközlési, tehát hogy a japán esztétika az valahogy egy nagyon komoly hívószó a magyarok számára.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Kicsit úgy próbálom lefordítani, amit mondtál, tehát úgy képzeljük el, hogy ezt a volumenűt, tehát amit a kínai oldal prezentál, ezt a volumenű hívást mondjuk ezer emberre vetítjük, akkor ebből, mit tudom én, a fele meglátogatja, de hogyha oda bejön mondjuk egy japán irányultságú bármilyen rendezvény, akkor a másik fele pedig a japánra fog menni. Nagyságrendekkel nagyobb a kínai jelenlét, és akkor ennek ellenére a japánt azt mégis, vagy hát igen, nagyobb mértékben, az érdeklődés szempontjából is nagyon mértékben, ez nagyon érdekes, ez kiváltképp, ez már megér egy ilyen belemerülést, azért mik lehetnek az okai. Viszont azért térjünk vissza a múzeumhoz, és ugye a névadójához is, hogy Hobb Ferenc, akinek ez sem a művész neve, sem a bece neve, sem pedig a fedő neve nem volt, hanem ugye a valódi neve volt, tehát Hobb Ferenc, hogy ki volt ő egyáltalán, milyen személyiség volt, és hogy ez a dolog, ez a tény, hogy ő ezt a múzeumot megálmodta, és hogy ez a múzeum megvalósult, és hogy ez a múzeum a mai napig áll, és valószínű, hogy a jövőben is megmarad. Tehát, hogy ki volt Hobb Ferenc, mit lehet róla tudni? Mert hogy annyi, hogy ugye 1833 és 1919 között élt, tehát ugye a monarhia időszaka, a nagy monarhia, akkor, amikor még azért annyira nem számított, hogy valaki cseh, magyar, szlovák, vagy még ugye a zsidókat is ide lehet sorolni, hogy itt nem volt azért akkora megkülönböztetés, és hogy ugye ő egy optikus lesz, meg ő egy világjáró lesz, és ugye egy műgyűjtő lesz, és hogy ötször körbejárja a világot, de legfőképp ugye a keleti utazásai azok, amelyek a nevét így az utókornak megtartják.

[Gódorné H. Zita]

Hát ő egy varázslatos személyiség, és mi úgy hívjuk a kollégákkal, hogy Hobb apánk, tehát, hogy ő a mai napig élő személy. Tehát ő Hobb család, tehát ő tényleg létezett egy Hobb család. Most így úgy is hívjuk magunkat, hogy Hobb ferencesek, meg mindenféle, tehát, hogy ilyen vicces névvel illetjük magunkat, de az a lényeg, hogy ő vele és róla gyakorlatilag bármilyen ilyen irodai egyeztetés vagy tárgyalás van, akkor mindig előkerül Hobb apánk, hogy ő mit mondaná, vagy hogy csinálná, vagy az én íróasztalom mellett ebben a fogadó terem volt akkoriban, most olvasó terem, ott is áll egy stróbőlszobor Hobb ferencről, és tényleg egy ilyen végtelen bájos, mosolygós arca volt, úgyhogy ő szó szerint részese minden megbeszélésnek, mert, hogy ott van a szellem, a koroszt, beledögi. Tehát, hogy ő tényleg tapinthatóan ott van a mindennapjainkban. És ahogy így fölvázoltad, hogy tényleg ő egy ilyen klasszikus monarhiabeli sors volt, hogy egy végtelen egyszerű kisfiúként, egy sekres és gyerekeként megszületik a csehorsvábként a csehországi fulnekben 1833-ban, tehát, hogy tényleg ez a teljes nonsensz történet, de mi itt a Kárpát-medencében pontosan tudjuk ezt.

Ez nagyon érdekes egy japán számára, hogy akkor ő most mi? Mi az identitása, igen. De hát mi így élünk ugye ebbe a kis olvasztó tégelyben.

Tehát neki német az anyanyelve, sváb fiú csehországban születve, és 13 éves korában eljön Budapestre, mert, hogy a falujukból van egy hölgy, aki itt van Budapesten, és ő a szintén kárpát-medencei történet, tehát az olasz származású kalderóni optikusnak a felesége, ez a csehországban született sváb asszonyka, akira rátalál a Hobb Ferenc itt a fővárosba, és elkezd náluk dolgozni így a maga kis 13 évével, és egy végtelen okosszorgalmas kis legényke.

Úgyhogy addig-addig inaskodik, hogy mire 20 éves lesz, kinövi magát egy nagyon komoly kollégává, elmegy Pécsbe, tanulmányutra, aztán 6 évre az Egyesült Államokba, ott fölajánlanak neki társulajdonságot.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De várj, ez ki finanszírozza? Mert akkor ő nem egy gazdag családból jön, hanem... Nem, nem.

Tehát, hogy ő nulláról. Az az olasz optikus lát benne akkor a fantáziát, hogy azt mondja, hogy menjél, fiam, és tanulj.

[Gódorné H. Zita]

Így van, így van. Így van, mert hát ő dolgozik, tehát ő gyakorlatilag azért önmaga finanszírozza ezeket, hiszen cégekhez megy és kezdott dolgozni. És az Egyesült Államokba fölajánlanak neki társulajdonságot is, de ő mondja, hogy ő neki a hazája Budapest.

Ugye, ezután a német anyanyelvű családországban született csvár fiú, aki Amerikában... Egyébként megtanult magyarul? Egyébként tud magyarul, mert hogy nem láttuk a levelezését, de a magyar könyveket olvasott, tehát hogy vannak a könyvtárban könyvei, amit magyarul is szignált.

És magyar nyelvű ajánlásokkal ajánlanak neki, tehát hogy ő ezeket így érti és tudja. És ő magyarnak vallotta magát. Amikor például Ferenc József kitünteti őt az oktatásügyi fejlesztéseiért, és mondja, hogy hát örömmel hallom, hogy őn is német származás, akkor mondja neki, hogy én magyar.

Auf Deutsch! Mondja neki, hogy én magyar vagyok, igen, és az én hazám Budapest.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ilyen Liszt-Ferenc-es beütés, hogy nem biztos, hogy tudok magyarul beszélni, de én magyar vagyok.

[Gódorné H. Zita]

Hát ugye Budapesten társasági élet az 1800-as évek második felében németülvő zajlik, tehát hogy nincs ebben semmi különlegesség akkoriban.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Abban az időben ez abszolút nem volt kérdés, hogy most mindenki mindenkivel úgymond szót érte, tehát ez nem lehetett probléma. És akkor Amerikába visszajön.

[Gódorné H. Zita]

Visszajön, így van, és addigra már ugye egy olyan komoly szakmai tapasztalata rendelkező fiatalember, és akkor megint csak, hogy ezért nem egy ilyen habos kakaó az élete, hogy hazajön, és ő teljesen naivan megházasodik a Calderóninak a lányával, ugye logikus lépés, fél év múlva elválnak. Tehát, hogy itt van egy ilyen kudarcos történet, de ettől függetlenül a Calderónival megegyezve, 31 évesen ő átveszi a céget, és ő viszi tovább. És indul ebből a szemüvegeket gyártó egyszerű optikus műhelyből, és ő ebből az elképesztő fürge elmével ezzel a világi tapasztalatokkal minden létező világi elításra elmegy, figyeli az optikai újításokat, és belefújt abba az 5-ös József Féle 1867-71-ig tartó oktatási reformba, ami elhatározza, hogy az oktatásügyet technikailag is fel kell fejleszteni.

És ő mondja, hogy ő erre készen áll, tehát, hogy ezek a mindenféle vetítőkészülékeknek ő ismeri a működési rendjét, és hopp, Ferenc elkezd fejleszteni fényképezőgépeket, vetítőgépeket, mindenfélét, és ellátja a magyar oktatásügyet, és itt válik ő vagyonos emberi. Hiszen azt is látjuk, hogy ő ugye 51 éves, amikor ezt a Globetrotterséget, ezt a fajta világkörüli utazásokat elindítja nagyban. Ugye 8-10 éventen megy el virágkörüli útra.

Tehát, hogy őneki van egy nagyon szép végig dolgozott élete, mire ő, tehát egy nem egy unatkozó főúr, aki aztán unalmában elindulja a pánirányába, hanem itt tényleg egy végig dolgozott élet sikerességéből indulnak el ezek az utazások.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor azért indul éppen keletre, mert hogy, amiről ez imént is beszéltünk, hogy a korszele úgy mond, tehát, hogy ugye a magyarság a kelet felé irányítja a tekintetét, és akkor ő úgy gondolja, hogy felül erre a hajóra, és akkor ő is megnézze a saját szemével a Keletet, vagy van egyéb motivációja arra, hogy pont mondjuk Kínába, Japánba, meg Dél-Kelet-Ázsiába, meg Indiába menjen el.